A múlt héten fellázadt a "romkocsmák népének" utánpótlását nyújtó társadalmi réteg: az egyetemi hallgatók közössége. Emlékezetes, hogy a keretszám csökkentéssel egyidejű támogatáscsökkentést nem tudta ellensúlyozni az orbáni retorika, valamit a ködös Matolcsy megnyilatkozások sora – utóbbi nem csak a jövőt tekintve ködös, és ez azért aggasztó -, miszerint az ország legnagyobb kincse a tudás, utalva itt a nyílt színi trepanációban jeleskedő elődeinkre. Egy pillanatra megtorpanva itt, korántsem tiszta a hátramaradt források szerint, hogy a magyar agysebészet pontosan mi célt szolgált és milyen eredményeket ért el, továbbá mekkora halandósággal jártak az efféle beavatkozások. Egyébként nagy sikere lehetett a fejfájás elmulasztásának egy kilátásba helyezett operációval, a többségnek ösztönösen elmúlna a főfájása manapság is egy beígért műtét hallatán. Utalhatunk itt az előbbivel analóg eljárásra, a köhögés ricinussal történő gyógyítására: aki kezelés alatt áll, nem mer majd köhögni.
De folytassuk az események sorát azzal, hogy Orbán
Viktor, akire mindenki úgy vár, mint a messiásra, lévén ő oldhatja meg
egymaga a súlyos problémákat a felsőoktatás háza táján, különös
látogatást és találkozókat tartott szombaton. Igazán nem
dramaturgiai célzattal, de megint ki kell vonjuk az olvasót az írás fő
sodrából, és utalnunk kell ezen a ponton az egykori szarkasztikus
definícióra: a szakszervezet létének célja az, hogy harcoljon a végsőkig
mindazon problémák leküzdéséért, amelyek nélküle nem léteznének.
Alighanem elmondható ez Orbán Viktor tudatos vagy tudat alatti
motivációiról is. Túl azon, hogy a felsőoktatás helyzete nem tavaly,
vagy épp tavaly előtt lett erős kritikára érett, tagadhatatlan, hogy az
utóbbi időszakban nyilvánvalóan válságos helyzetűvé vált. Az
egyeztetések elmaradása, az erőből „átvitt” döntések sora (uramisten,
micsoda erőfeszítés kell egy minősített többségen átvinni az akaratot,
be sem vonva az érintetteket…!), a sorsrontó fűnyíró elv kombájn
szintre emelése az Orbán Viktor nevéhez köthető kormányzatnak, vagy
talán jobb szó: vezérlésnek a következménye. Igyekezvén visszatérni a
fő sodorba, a héten több egyetemi „séta” is lezajlott, a kormányzás
jelképes helyszíneit látogatva meg, iskolai sztrájkokkal fűszerezve, a
rektorok támogató megnyilvánulásával. Ám az oktatáspolitika
pápa-asszonyának (ez esetben fiúsítva) álláspontja rendíthetetlen
maradt. A kormány nem változtat a felsőoktatási politikáján, a diákok
alighanem rosszul értették a bölcs intézkedéseket, talán azok
kommunikációjával volt aprócska hiba. Utóbbi egyébként igaz lehet.
Amennyiben a politizálást nem a hazudozás gyakorlatának, hanem a
kompromisszumok művészetének tartjuk, feltűnhetett a kommunikációs hiba
mindannyiunknak. Függetlenül attól, hogy mennyire támogatható a
diákmozgalmak minden követelése, egy dolog biztos: a hallgatók őszintén és szenvedélyesen mentek neki a kormányzatnak, amely össze talált rezzenni.
És megtörtént a csoda! (itt már előre gyanakodhatunk, s amint meglátjuk, okkal)
Orbán Viktor találkozott a diákokkal! Ez természetes is. Egy jó miniszterelnök meghallgatja a véleményeket, figyel az érintettek panaszára. Mondjuk, az okosabbja a döntés meghozatalát megelőzően.
Igaz, sajnos nem tudott megjelenni ott, ahol igazán jelentős számban
várták, a Műegyetemen például, ahová egy nyápic helyettest sem tudott
elküldeni. (Emlékezetes, hogy Bokros Lajos ’95-ben kiment a hallgatók
közé, hogy megpróbálja elmagyarázni tandíj javaslatának értelmét és
okait) Orbán Viktor nem volt ennyire talpraesett, pedig az igazi
csatárok végigfutják a pályát, ha labdát szereznek. Ő videó üzenetben
folytat párbeszédet. Abszurd! Foci hasonlattal érve: ő csak a Replayben
futja le az ellenfelét. No, akkor hol találkozott a mi miniszterelnökünk a diákokkal? Hát az orbáni világvégének határépületben: a romkocsmában
(olyan ez, mint a kacsalábon forgó vár, ahol a hétfejű sárkány
lakozik). Oda ment tehát, ahol a félhomályban mereng a jövő értelmisége.
És ott találkozott az egyelőre meghatározatlan személyazonosságú
diákokkal. Merthogy ekképp vélt eleget tenni a Műegyetemre invitáló
meghívásnak… Talán eltévesztette a címet. Egyeztetett velük valamiről,
amire egyébiránt tízezres megmozdulást szervezni képes diákszervezetek
léteznek. Nem velük kellene összefutni, esetleg megadva a tiszteletet,
mondjuk az irodájában? Az előbbi alapon megkérdezhette volna érintett
gyermekeit is, akik nyilván tolmácsolták volna legjobb ismereteik
szerint az oktatáspolitika bajait, amit saját bőrükön is nyilván
tapasztalnak. Működik Orbán ösztönös taktikája, az oszd meg és
uralkodj elv. De célt ér-e ezzel? Visszamennek-e a diákok az utcáról,
megnyugszanak-e a kommunikációs gáztámadás eredményeképp? Aligha.
Ha már egyeztetés, tulajdonképp mire van
az apparátus, a minisztérium, ha nem arra, hogy egyeztetéseket
folytasson az érintettekkel, azok választott, de legalábbis elfogadott
képviselőivel? Ki ez az ember, aki romkocsmában dönt, úgy téve, mintha mások hibáját kijavítani hivatott „jóbácsi” lenne, miközben tudottan ő alakítja ilyenre a rendszert?
A mozgásvihar mindig bajról árulkodik.
Tapaszokat kell elhelyezni a látszat megőrzésére a felfakadó sebeken.
Általálkozókon kell felmutatni álegyeztetéseket, álkompromisszumokat
kell kötni. Lehet, hogy az álvilág miniszterelnöke sem igazi. Nem is
tudom már, ki írta az ÉS-ben, Pauer Gyula nem régen történt halála
kapcsán, hogy az általa és művésztársai által kiötlött és művelt pszeudo
a magyar kormányzásban napi alkalmazásban áll.
Nagy a baj, blogunk - sokak
véleményével egyezően - nem győzi ismételni, hogy napról napra több kárt
okoz a jelenlegi kormányzat, a jelenlegi rezsim, és nem csak a közeli,
hanem a hosszútávú esélyeinket is kockára teszi.
Leváltásuk mindenórás feladat.
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése