Az összebarmolt Alaptörvényről

Létezik egy pont, amelynek elérésével, vagy meghaladásával, valamely feladat megoldásának bármilyen további kísérlete csak blamázshoz vezet. Ez a pont rendszerint olyan esetben érhető el leghamarabb, amikor maga az alaphelyzet abszurditása nem válik nyilvánvalóvá a helyzet kezelését megkísérlő „aktor”, vagy illető részére. Lehet maga a beavatkozás módja is blamázs. Ugyanez fokozottan igaz arra az esetre, amikor az „aktor”, vagy illető nem kíván tudomást venni az alaphelyzet vagy a beavatkozás abszurditásról, sőt, egyenesen a józan tevékenység mindennapisága szintjére igyekszik áthelyezni valami olyat, amely az ép gondolkozású emberekben elképedést vagy röhögőgörcsöt vált ki.

Valami ilyesmit érezhetünk most mindannyian, amikor a hatályosulásának első szülinapját még el sem érő Alaptörvény harmadik módosítása előtt állunk, valamint az úgynevezett „Átmeneti rendelkezések” című – a jogalkotás nemes voltát nem sértő szóval megnevezve – szabálygyűjtemény nem állt meg az Alkotmánybíróság előtt.

Nem kívánunk most az alkotmányjog kérdéseibe elmerülni. Számos érvelés szól eleve az Alaptörvény közjogi érvénytelenségéről, illegitim voltáról, és nemkülönben – ha már a gránitszilárdság kapcsán a geológia és kőzetmechanika terminusait is ide keverte a Legkisebb Fiú – homokdombhoz hasonlatos állékonyságáról. Csak egy félmondatot kell itt elejtenünk: biztos, hogy kétharmad kell egy illegitim, közjogi érvényességét tekintve vitatott, instabil Alaptörvény félretételéhez vagy gyökeres átalakításához?

Elértünk tehát arra a pontra, amikor a pirulás nélkül előadni képes politikai tényezők, mint Rogán Antal, Szájer József, s majd nyilván maga a Legkisebb Fiú, nyilatkozik arról, hogy egyrészt nem tartalmi kifogása volt az Alkotmánybíróságnak, hanem formai, másrészt majd jól beépítjük az Alaptörvénybe a formai hibás normákat, és akkor keresgélheti az Alkotmánybíróság, vagy akárki a fogást az Ezeréves Birodalom alapvető jogszabályai között. (Érdekes, hogy a Lepirult Arcú Női Személy, akinek nincs félnivalója az explicit hazugságok kimondásakor sem, eleddig néma maradt.)

Meddig lehet még nevetségessé válás nélkül turkálni az alaptörvényben? Hányszor lehet még matatni az újdonatúj Alaptörvényen? Illik egy új Alaptörvényt „sufnituningolni”? Esetleg tesznek majd az alaptörvényre tigrises matricát és csíkos üléshuzatot is a továbbiakban? Vagy turulosat?

Ha egy új termékben alapvető hibák kerülnek napvilágra, tisztességesebb gyártók visszahívják a piacról, sajnálkozó levelet küldve az ügyfélnek, biztosítva őket arról, hogy ők továbbra is az ügyfél érdekében igyekeznek eljárni, keresve kényelmét, biztonságát, elégedettségét. Eztán, udvariasan elnézést kérve a rejtett hiba miatti kényelmetlenséget okán, felkérik, hogy termékével együtt jelenjen meg a gyártó valamely részlegénél, és javításra – mely természetesen térítésmentes – hagyja ott a berendezést, és esetleg kártalanítást is fizetnek majd a kényelmetlenségek miatt.

A helyes kommunikáció eredménye az, hogy az ügyfél elégedetten állapítja meg: íme, a gyártó ügyel a kényelmemre és biztonságomra.

A „nesze barom, majd belecsavarozzuk” típusú sufni szervizelésre új terméket nem szokás vinni, ha pedig maga a gyártó jár el ilyenképp, akkor mind a gyártóról, mind a termékről négybetűs, idézhetetlen jelzővel lehet csak nyilatkozni.

Ilyenkor az öntudatos ügyfél tiltakozni kezd, és végül, ha nincs megfelelő reakció, például a gyárhoz vonul és tüntet. Mi, mint azok, akikre (okkal vagy ok nélkül) hivatkozik az a kör, mely úgymond felhatalmazásunkkal, a mi bőrünkre rossz szabályokat hoz, tevékenységét a mi pénzünkön a Parlamentben végzi. Nem kellene végre tiltakozni a rossz tervezés, a balfék gyártás, az ócska termékek által okozott kényelmetlenség és károk miatt? Eleve a gyártónál? A gyártónál, amely sufni-parlamentként működteti az Ország Házát?

A Fidesz kormányzása napról napra pusztítja Hazánkat, Magyarországot. Ahhoz, hogy az általa okozott kárt minimalizálni lehessen, tenni kell. Mindannyiunknak!

(kép eredetije innen)

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on: