A technológia magyarországi fejlődése meghaladta a világszínvonalat.
Ennek felismerésére a mindennapok cekkercipelős szürke ködében
általában nem adódik lehetőség. Amikor a kimerítő munka, vagy épp a
kimerítő munkanélküliség reménytelenségében ébred az ország lakosságának
jelentős része, el sem képzeli a reggeli teája mellett, hogy a hazai
agytrösztök figyelő tekintetüket az MIT (Massachusets Institute of
Technology) kutatólaborjainak eredményeire szegezik. Erről a héten meggyőződhettünk, és ez nyugalommal töltheti el a magyar átlagembert.
A
Heti Válaszban megjelentekkel kapcsolatban, egyesek talán merésznek
gondolják az állítást, hogy az elméleten túllépett a magyar tudomány, mi
több, a magyar gyakorlat.
Matolcsy miniszter a hírek szerint
erről azt írja, hogy az Egyesült Államok kifejlesztett egy
technológiát, amely az élő szervezet működésén alapul és képes adatokból
dolgokat és dolgokból adatokat előállítani. Ismerve a hazai
történéseket, aligha nevezhető összeesküvés elméleten alapuló
következtetésnek az állítás, hogy a technológiai fejlődés élvonalának
eredményei beépültek a gyakorlatba, és már csak az elsőség kérdése
bizonytalan.
Erre, bár most már a korábbi időszak próbálkozásai is azonosíthatóak, az utóbbi két és fél év történései egyértelmű bizonyítékokat szolgáltatnak. Lássuk a talán legismertebb példát a sok közül:
„adatokból dolgok, dolgokból adatok”
Az
egyik legnagyobb volumenű kísérlet közvetlen a lakosság bevonásával
zajlott és közel teljes sikerrel járt. A magánnyugdíj pénztárak
vagyonáról 2010-től úgy beszélt a kormányzat, hogy az csupán adat,
hiszen eltőzsdézték, hiszen papíron létezik csupán. Eztán egyszerre
pénzzé lett az eltőzsdézett adat, hiszen nem pusztán adóslevelek
virtuális galacsinná gyűrésére volt alkalmas – ezt még adatok alapján is
meg lehet tenni –, de valós matériává vált a MOL részvények képében,
nem létező hozamok kifizetéseként, stb.. Tehát érvényesült az „adatokból
dolog” irányú metamorfózis. A csuda az, hogy ennek ellentétes
folyamata, a „dolgokból adat” irány is realizálódott, legalábbis tudati
szinten. Hiszen azok a nyugdíjbefizetések és számlák a tulajdonosaik
jelentős része számára nem puszta adat volt, hanem egy örökölhető, valós
levonásokból folyamatosan vastagodó pénzösszeg, számla. Vagyis az
elmélet szemantikai rendszerében: dolog. Ebből mára - jellemzően - adat
maradt elkerekedett arcú ex-tulajdonosai számára, amennyiben az emlék
annak számít.
Tehát
az elmélet három pillére: dolog - adat - élő szervezet működésén
alapuló technológia (legyen az egy biológiai egyed, vagy az azokból
összeálló magasabb szerveződés, nevezzük kormányzatnak a példa
kedvéért).
Kérdés, hogy az elmélet vagy a gyakorlat volt-e meg előbb? Az elmélet vált gyakorlattá (előre megfontolt szándékkal elkövetett nagyértékű…)? Vagy a gyakorlat alapján vonták le az elméleti következtetést, amely egy esetleges későbbi elemzés során lesz bevethető (…mi csak az MIT legújabb technológiai felismeréseit igyekeztünk alkalmazni a gyakorlatban, tisztelt Bíróság)?
Voltaképp
felismerhető az „itt a piros, hol a piros” elmélet is, amely a maga
egyszerű módján alkalmas csodás meggazdagodásra és példátlan
elszegényedésre, de hagyjuk meg a reményt, hogy a vezető kutatóhelyekkel
konkurál a magyar elme.Az idő meghozza majd a választ. Mindenesetre kellő cinizmussal a technológiai forradalom víziója a napi gyakorlatban is alkalmazható, akár a legváratlanabb módon is.
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése