Nem
mindegy, ki hív együttműködésre, ki hív az asztalához, mert akitől
tartunk, ahhoz nem megyünk el szívesen. Ugyanez érvényes a szövetségi
politika területén is. A katolikus szentmise liturgikus
szövegrészletéből kölcsönzött és átalakított cím nyilvánvalóan erős
hasonlat, de a mai magyar politikai helyzet, az erős kétharmados
parlamenti többségével visszaélő kormányzat leváltásához ugyancsak
hiteles meghívás szükséges. Olyan meghívásra van szükség, amely az
Orbán-rezsimet elutasító, de legalábbis el nem fogadó társadalmi
szegmens egybegyűjtésére alkalmas. Egybegyűjtésére, mert a választási
törvény módosításai nem teszik lehetővé a kalandvágyó magányos harcosok,
akár szuperhősök, vagy kommandók harcba szállását.
Amint
október 23-a óta tudjuk, létezik már egy ilyen szövetségi próbálkozás,
amely civil mozgalmakon keresztül, mértéktartó, de céltudatos elvek
megfogalmazásával, és sokak számára elfogadható személyiség vezetése
mellett igyekszik megszólítani a választókat. Kifejezett célja a bal és
jobboldali, Orbán Viktor kormányát elutasító, a demokratikus jogállamot
helyreállítani akaró állampolgárok szavazatának tömbbé olvasztása, hogy
kellő erő álljon rendelkezésre a dezorbanizálás feladatának
véghezvitelére.
2012.
novemberének utolsó hetében indult meg egy másik szövetségi kör
kialakítását célul tűző mozgalom: az MSZP ellenzéki kerekasztal
alakítására tett felhívást. Tette ezt oly módon, mintha nem lenne a
téren más, és csak az ő előlépésükre várna a közvélemény.
Képzeljünk
egy határozott irányba tartó kis színes flottát, amelynek élére kívánna
állni egy tanker. Órmótlan kormánymozdulatokkal a kis flottát
legázolja, hogy majd kimentse a vízbe pottyantakat. Rummal kínálja majd
őket, hogy aztán a kishajókat maga után kötve, a saját feje szerint
menjen előre. Kérdés, így akarnak-e céljukhoz jutni a kishajók is?
Ma Mesterházy Attila Szövetség a változásért
jelmondattal tette közzé honlapján az együttműködés elvi sarokköveit.
Kétségtelen, értékesek a gondolatok, sokukkal egyet lehet érteni, ki-ki
talál benne szimpatikusat is, elfogadhatatlant is, beállítottsága
szerint.
De
térjünk visszatérve a címben idézett kérdéshez, ki lenne boldog, ha az
MSZP szólítaná meg, hogy szövetségre hívja? Aligha gondolhatja jelenleg
bárki komolyan, hogy az Orbánból kiábrándult, az általa csak a látszat
kedvéért megtartott, ám valójában félredobott konzervatív értékeket
követő állampolgárok tolonganának ebben a szövetségben. Az MSZP ma hiába
jelentős párt az ellenzékben, vezető szerepe a jelen rendszer
fennmaradását biztosítaná. Ma konzervatív gondolkodású választópolgárok
aligha csatlakoznak egy MSZP vezette szövetséghez, és ez egyhamar nem
fog megváltozni.
A párt vezetői körébe tartozóktól ezen kívül elhangoznak olyan nézetek, amelyek a demokrácia értelmezésének sajátos reprezentációi,
és amelyek legkevésbé sem a modern szociáldemokrácia, vagy általában a
demokrácia elképzeléseihez igazodnak. Ezek egyeznek a párt
álláspontjával is? Nem kell az ilyen megnyilatkozásokkal kezdeni
valamit?
Többször kitértünk már arra, hogy az összefogásnak olyannak kell lennie,
amelyben a direkt pártideológiák a háttérbe szorulnak, és amely szerint
a legfontosabb kérdés az alkotmányos rend, a jogállam és a demokrácia
helyreállítása.
Alkalmas lenne-e tehát a vezető szerepre jelenleg az MSZP? Blogunk azt a véleményt osztja, amely szerint nem.
Ma
az MSZP, akármekkora szervezettel rendelkezik is, ugyanolyan kis,
színes hajó, mint a többi, ugyanazon öbölbe kíván hajózni, mint a többi.
Ám flottakapitánynak nem alkalmas, mert nemrég még zátonyon állt, és
akárhogy is nézzük, a flotta sok hajókapitánya szerint másokat is
zátonyra futtathat.
Korábban írtunk már erről, blogunk véleménye szerint tényleges önkritikára és megújulásra lenne szükség az MSZP-ben,
hogy majd egyszer, később talán flottakapitány lehessen egy
szövetségben. Addig a hajóraj érdekében cselekedve meg kell szolgálnia a
tiszteletet.
Borzasztó
nagy a kísértés, ez valahol érthető, hogy valamely párt az
dezorbanizáló mozgalom élére álljon. De borzasztó nagy a veszély, hogy
direkt ideológiával csak a kétpólusú politikai iszapbírkózás tere nyílik
meg újra, azé, amely a XXI. Évszázad első évtizedét Magyarországon
megpecsételte. A kétpólusú politizálás ma a gyűlölet két pólusát termeli újra.
Olyan
kormányváltásra van szükség, amely a pluralizmus talaján összeálló
együttműködés gyümölcse lesz, amely a mérsékelt politikai irányzatok
teljességét igyekszik átfogni, és nem maga alá gyömöszölni, hanem
egybehívni akarja őket. És nem elég, ha ezt hallja a közvélemény, de el
is kell hinnie.
Nemzetünk
jövőjét ma az Orbán-rendszer fennmaradása fenyegeti, de fenyegeti az
is, ha legyőzetése után a kétpólusú, megosztott társadalom önpusztítása
marad fenn.
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése