A jó pásztornak, az elszámoláshoz

Ismerve a számvevő bakafántos voltát, nem állhatom, hogy ne segéljem a Jó Pásztort, nehogy megfeledkezzék egyik avagy másik juháról, mégiscsak egy országnyi a legelő, melyen birkái bégetnek. De mellik az a pásztor, amellik minden jószágról tudja, merre csavarog? No, hát itten a segítség:

Két éve Szent György napján jó tízmillió volt a birkák száma. A fekete és fehér bárányok számát kérdd el a Kubatovtól, a ferencvárosi réteken találod, ha kiménelsz az Üllői úton, akkor a Vágóhíd utca után, abban a dűlőben van a rétje, ottan legeltet.

Azóta eltelt években vót szaporulat, s vót veszteség is. Az elhullás, amint az már előtted is, most is nagyobb vót, mint az újulat. Kár volt a semmire ígérgetni a gazdának, hogy már előre áldassa a nevedet, maradt ami vót, a fogyás.

A fogyás nem pusztán a nyáj számosságát érintette, hanem az birka egyének es sokan fogytak, gyapjuk már értéktelen, ki se nő, kopasz marad. Mondják, főleg a veres juhász, aki két év előtt lett elszámoltatva, hogy a legelőt lekeríttetted a főkolompos kosaidnak. Lehet, ők híznak, de bízvást mondom, nézni kellett volna a zömöt: ha látszik a bordájuk, nagy a baj.

Aztán a mezővel is baj lett. A főkolompos kosaid túllegelték a javát, a nyájad meg éhen. El is mené más nyájba, amely csak hírit vette az ösvényeknek. Te meg nem keresed, hanem rángatod a vállad, nézed a határt, oszt jónapot.

A birkák mán arról bégetnek, hogy a főkolomposaid nem is kosok, hanem farkosok. Érteni kellene ám a birkák nyelvit is, jó pásztor uram!

És most meg azt hallom az Ürmösi csárdában, hogy az elszámoltatásban hiba vót. Hogy csak nem akasztják a faluvégen a veres juhászt meg a bojtárait. Merthogy az törvény ellen nem vétettek, csak mondták róluk, amit mondtak.

Meg hogy nem úgy lész mán a pásztor kijelölése, amint az eddig mene, mer’ az néked nem tetszék. Hallod-é mostanában a rétnek zaját, nem csak a sáskák meg a tücskök zönögnek, bégetés is hangzik, és hiába piszkálod a hangosokat a botoddal, csak nem hagyják abba. Járnak a szárnyékodhoz is, oszt kiabállanak mindenfélét, hogy takaroggyá’ mán, az Isten szerelmire.  

Azt is mondják, bé akarod számítani a másik pásztorok nyájából a birkákat, hogy teljesedjék a létszám. Azért csak aggódni kéne a már meglevők miatt, nem hogy másét kinézni.

Megvan törvénye a rétnek, meg a nádasnak is. És meg van az országnak is. És azt megbolygatni nem vezet jóra. Nem is kellene kivárni a végit, mert feldühödnek még a birkák es, ha megkeseredik a fű és cudarrá lesz a puszta. Ne feledd, elfogy még a birkák türelme is. És olyankor a suba alatt is farkast gondolnak.

Nem vezet ez jóra, a végén még betyár világ lész itt.


És végül, nem árt, ha tudod, mellik madár a turul, s melyik a dögkeselyű. Korántsem mindegy, melyik telepszik a Pusztaszeren.

A Jó Pásztor legújabb történetét ne feledd elolvasni még elalvás előtt! 
És még újabb történetét se feledd! 

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

Magyar külpolitikai roham a Kaukázusban

Úgy tűnik, tovább folyik a sikeres magyar kormányzat stratégiai partnerpolitikája. Miután remek fogással lépett be a világpolitikába (ld. Azerbajdzsán, Örményország), most a grúziai belpolitika a cél: lehetőség szerint maradjon Szaakasvili hatalmon, legalábbis miniszterelnökünk mellette teszi le a garast.

Mit keresünk Grúziában? Mi terem ott, ami a magyar érdekek szempontjából megéri, hogy a helyi, európai szemmel meglehetősen otrombabelpolitikai tusakodásba beálljuk? Talán a magyar tapasztalatok megosztása a cél, hatalom megtartása bármilyen áron, akármilyen hazudozás árán is?

Kétségtelen, hogy ugyan profik lettünk a saját régióban, de lehet, a Kaukázus országaiban igazi profik teremnek ebben a műfajban.

Ha utánanézünk, arra juthatunk, hogy lényegében csak a kőolaj és földgáz átvezetésének lehetősége adhat fontosságot ennek az egzotikusnak számító kaukázusi országnak. Bizonyára a magyar kőolajimport és gázszállítások biztosítása a cél, hosszú-hosszú távra. Kár, hogy magyar vezeték nincs a térségben. Akkor bizonyára az európai ellátás megalapozására járja Orbán Viktor a grúz tájakat. Ám erről mi egyéb juthat az emberek eszébe, mint a bolha köhögése… Küldte volna valaki? Meghatalmazás?

Itt akar a magyar külpolitika sikereket aratni? Én nem is tudom, de azt hiszem, lenne elég tennivaló a szomszédságban is, ahol – tudomásom szerint – jelentős érdekeink is vannak, mind a honfitársaink, mind térségi gazdasági céljaink, mind „európai belpolitikánk” rendezése miatt is.

Látva azt az ámokfutást, amelyet a kormány külügyi téren végez, okkal félhetünk attól, hogy Orbán megint égő fáklyával rohangál a lőportorony folyosóin.

Vagy, és ez ugyancsak jó kérdés, netán magánérdekek miniszterelnöki támogatása a cél, amint a DK ma a baltásexport kapcsán felvetette?

Már dolgoznak magyar cégek Grúziában országban, és egyszerre a magyar miniszterelnök nyílt színen leteszi a voksát valamelyik oldal mellett. Normális dolog ez? Biztos, hogy ilyen trappolással lehet üzletet szerezni egy kiélezett belpolitikai helyzetű országban?  

A Fidesz után 3. A kialakult alkotmányos rend állandóságáról

Sokszor elhangzik a demokratikus kormányellenes körökben, hogy a Fidesz olyan mértékben változtatta meg az alkotmányos rendet, hogy ellenzéki győzelem esetén nem is lehet majd mit tenni, a hivatalokban ott maradnak a 9-12 évre kinevezett fidesznyikek, az ország így irányíthatatlanná válik. Már-már az érződik, hogy nem is érdemes a dezorbanizálásban gondolkodni, mert az úgyis lehetetlen, legalábbis pokolian nehéz.

Érthetetlen ez a szkepszis és defetizmus. Ennyire lenne képes ez az ország a kiművelt értelmiségével, a józan gondolkodóival? Nézzünk már kicsit vissza, hogyan is alakult ki ez az új alkotmányos rend!

Először is volt egy régi, amelyről szemérmetlen hazudozással állították, hogy sztálini alkotmány, amely alapján működő közjogi rendszerben a Fidesz kormányra került, kétharmados parlamenti többséggel, s amelyre a kormány esküt tett. Erre a kétharmadra hivatkozva feljogosítva érzi magát arra, hogy bármit megtegyen. De mire fel?

A csak kétharmados többséggel meghozható törvények nem azért jöttek létre, hogy ha valaki ekkora hatalommal bírna, akkor kedve szerint rendelkezzék mindennel és mindenkivel, aki az államhatalom hatókörében van. A kétharmad azért kellett, hogy önmagában biztosítsa a konszenzust, vagyis azt, hogy minden, vagy majdnem minden politikai erőnek legyen, lehessen szava a törvényalkotásban, a törvények módosításában. Vagyis a kétharmad szellemisége nem a többségi uralom lehetőségének a biztosítása, hanem éppen a kompromisszumok politikájáé, a pluralizmusé. A legjobb példa erre éppen a ma kommunistaként pellengérre állított Horn-kormány intézkedése, amely önkéntes korlátot alkalmazott, pl. az Alkotmány módosítása tekintetében. Horn Gyula és kormánya jól látta: nem a törvény szövege, hanem a szellemisége számít, mert ez felel meg a demokratikus hatalomszemléletnek. Horn e tekintetben egyértelműen demokratikus hozzáállásáról állított ki bizonyítványt.

Az Alkotmány módosítása és az Alaptörvény megalkotása, vagy inkább maradjunk az új alkotmányozásnál, ugyancsak felveti az előbbi elvi kérdést. De felvet mást is. Például kapott-e felhatalmazást a választásokon az Orbán-kormány az Alkotmány módosítására, avagy lecserélésére? Elegendő-e ehhez egy kormányzati ötlet, és a kétharmad elegendő ok lehet-e arra, hogy akár rendszert is váltson a kormányzat? Bizonyosan nem. Sajnos ma Magyarországon az alkotmányozó és az alkotmánymódosító hatalom nincsen elválasztva. Látszólag tehát a kétharmados többségével a kormányzati oldal azt tesz az alkotmánnyal, ami kedve szerint való. Ám ez csak látszat. Egyrészt az előbb leírt felhatalmazása nincsen meg, másrészt az előző bekezdésben leírt alkotmányozásra különösen igaz szellemiség is hiányzik az Orbán-kormány e cselekedetéből. A konszenzus nélkül kialakított Alkotmány szellemisége ellentmond az alkotmányozás szellemiségének, és mint látjuk, a kormány saját elképzeléseinek is, hiszen ma már a második jelentős alaptörvény módosítás előtt állunk, amely csak arra utalhat, hogy nem volt kiérlelt elképzelés az Alaptörvényről, azt az idő szorításában, rövidtávú célok érdekében hozták, azzal, hogy akkor változtatják meg, amikor csak akarják. (Lassan az Alaptörvényt gyűrűskönyv kiadásban kell megjelentetni, hogy a lapokat kellő pillanatban cserélgetni lehessen)

Akár az egyszerű törvények, akár a kétharmados törvények meghozatala tekintetében létezett, amint ma is létezik, egy a jogalkotásról szóló törvény. Ennek – többek között - egyik hangsúlyos sarokköve az egyeztetések lefolytatásának kérdése, amelyet tudottan úgy került és kerül ki a jelenlegi törvényhozó hatalom, hogy egyéni képviselői indítványban terjeszti elő a jogszabályok tervezetét, amelynek elbírálására nem kell végigjárni a szakmai, tárcaközi ellenőrzés, korrigálás alapvető köreit, stb. Vagyis ezek a törvények aligha a jogalkotásról szóló törvények szellemiségének megfelelően születtek.

Amennyiben a törvények és az Alaptörvény létrehozása nem felel meg törvényalkotás elemi elvi szabályainak és szellemiségének, akkor érvényes-e a törvény?

Amennyiben nem érvényes egy törvény, mert pusztán a betűit, de nem a szellemét követi a jogalkotás és a jogalkalmazás, akkor érvényes lehet-e a törvény?

E ponton beidézem Alaptörvényünk 28. cikkét, amely legalábbis analógiaként értelmezhető a törvényszövegek értelmezési módjára:

"A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak."

A felsorolásból hiányzik a betű szerinti, vagy a kiskapus, vagy netán az önkényes értelmezés lehetősége.

Előbbiek folytán felvetődik a kérdés, miféle közjogi érvényessége lenne a jogellenesen, a jogszabályok szellemiségével ellentétesen, a közjóval ellentétesen meghozott törvényeknek? Előbbiek alapján miért ne lehetne éppen a közjogi érvénytelenségre hivatkozva kipenderíteni a párthűségük alapján hivatalukba betonozott vazallusokat?

És a betonnál maradva, miért is az ellenzék hisz az efféle bebetonozások kötési idejében és tartósságában, amikor ezek törvényi alapjai szemernyit sem törődtek az alkotmányossággal, a demokratikus jogállamisággal, azokkal az elvekkel, amelyekért 1989-ben a rendszerváltás megtörtént, amelyért 1956 és 1968 bekövetkezett a keleti blokkban.

El kellene már feledni a saját bénultságunkban való hitet. Gondoljunk például Egyiptomra, a forradalom egyik pillanatában egyszerre felfüggesztették az alkotmányt. Hohó! Hát még ilyen is megtörténhet? 

Sőt, ennek fényében az új országgyűlés akár új alaptörvényt, Alkotmányt is hozhat, mert miért is lenne kötelező érvénye egy régi alaptörvénynek az új országgyűlésre? A mostani ciklusban törődött ilyesmivel a hatalom?

Fentiek miatt lenne nagyon fontos az, hogy minél szélesebb ellenzék váltsa le a Fideszt, mivel éppen a leírtak miatt szükséges a bevezetendő módosítások széles legitimitása, amelyben különösen fontos a jobboldali, a Fideszben csalódott szavazók és azok mozgalmainak becsatornázása, közvetlen részvétele. Egy ilyen összefogás ténylegesen legitim alkotmányozó hatalommá válhatna. Megint vissza kell térnem a korábbi írások homokozó hasonlatához, úgy látom, ez lenne a legjobb útvonal. Úgy látom, ez egyben a legnehezebb is, mert itt kell leginkább áldozatot hozni: tudnunk kell békét kötni egymással, nekünk, köztársaságban hívő, demokráciában és pluralizmusban hívő magyaroknak, és ezt kell mutassák a bennünket képviselő politikusaink is.

Mindenkinek vissza kell lépni egy kicsit, önmérsékletet kell tanúsítania, mert máskülönben bukás jöhet, további országrombolása.

Kapcsolódó bejegyzések:

A Fidesz után 1. A Fidesz hatalmának megtöréséről

A Fidesz után 2. A köztársaságról és Magyarországról, valamint az Alaptörvényről és az összefogásról 

LMP és a többiek: most nem lehet más a politika

 

 

 

Nem keresztény, nem demokrata, mégis alelnök, ki az?

A fenti találós kérdésre a helyes választ a Kereszténydemokrata Internacionálé római értekezletén adták meg ma. Az ismert és megbecsült személyiség méltatásához egyelőre nem találtak megfelelő információkat, így segítségükre leszünk.

Ha élhetünk a Saulus-Paulus szimbólummal, akkor tévedünk. E jelentős formátumú politikai személyiség esetében a 

Saulus, Paulus, Saulus, Paulus…k,k+1…n 

sorozat lenne a megfelelő képlet. A magyar nyelv sajnos olyan durva és méltánytalanul rövid jelzőket ismer erre a formulára, mint például a köpönyegforgató.

Ismert keresztény beállítottsága a totális ökumenizmus megtestesülése, hiszen a térdre csuhások, a pápai áldás, a református eredet, az evangéliumi pünkösdista áldás befogadása egyaránt szerepet kap, azaz az ateizmustól a bármilyen keresztény felekezetig terjed – ismereteink szerint – hitvallása. Természetesen nem azonos időben, hanem az elmúlt húsz év alatt, kettő-négy év váltakozásában. És ki tudja, mi minden fér meg ebben a szívben...

Keresztény voltát közismert kérlelhetetlensége, a legyőzetéstől való rettegése, a megbocsátás, elfogadás alapértékeinek nap mint nap megtapasztalható megtagadása árnyalja, színesíti. Igazmondása közismert. Ugyancsak segít megérteni érdemeit azon kijelentése, amely az alelnöki poszt elnyerésében feltétlen segíthette: az ellenfeleket ha csak lehet meg kell ölni. Persze, persze, nem az életüket elvenni, hanem ellehetetleníteni, totális támadással letarolni őket.

Demokrata voltát előbbi személyiségjegyei messzemenően alátámasztják, hát még az általa és a hitbeli támogatói által évek óta szisztematikusan végzett aprómunka, amellyel a balga népe és egyes értetlenkedő európai, sőt amerikai vezetők károgása mellett sikeresen leépített egy egész országot. De hiszen az ebbéli sikereiről az Önök konferenciáján is lelkesítő szavakkal számolt be. Alighanem sokat segíthet majd a kereszténydemokrácia ügyének is, hiszen a szent célokért az ördöggel is szövetkezik, ha kell, és ha nem, hát akkor is. Méltán remélheti a kereszténydemokrata közösség, hogy személyesen, vagy társaival, esetleg a Közgéppel együtt építhetnek valamit, amely elé majdan a „nemzeti” szó is ki lesz biggyesztve. Nem is hangzik rosszul: Nemzeti Kereszténydemokrata Együttműködés Internacionalista Rendszere.

Láthatja mindenki: őt nem érdeklik elavult eszmék, örök értékek felé veti arcát, egyenest a fénybe. Az emberi szabadság egészen új dimenziói nyílnak meg számára. Ezért is vitathatatlan, ha baltás pszichopata gyilkost ereszt haza, és félresöpör bármiféle érvet, legyen az morál, jog, vagy egyszerű pragmatizmus. Új eszmék, de felteszem látják a párhuzamot a kereszténydemokrácia rejtett erővonalaival.

Gratulálunk az értékalapú választáshoz, és figyelmükbe ajánlunk néhány sajtóterméket, hogy megismerhessék a boldogító jövőjüket, ha már nem vették a fáradságot, hogy a jelölt személyével foglalkozzanak csöppet, így Magyar Nemzetet, Magyar Hírlapot, Heti Témát, Heti Választ. A többit majd az alelnök stábja ismerteti Önökkel. Sikeres építkezést!Ha a gyűlés szünetében fociznának, csatárra ne legyen gondjuk, a stadiont meg már építi is, csak időben szóljanak!

(Nem lehet, hogy HR menedzsert kellene váltani?)

Mi fontos Herczeg Márknak?

Az Index szombati oldalán a Demokratikus Koalíció egyhetes éhségsztrájkja és az azt lezáró gyűlésen elhangzottak kapcsán, elsősorban ez utóbbi apropóján Herczeg Márk beszámolóját közölte az Index (legalábbis e blog publikálásáig, azaz vasárnap 13 óráig. Update: 16-a vasárnap, 15:19 a címlapon NINCS már semmi utalás a szombat délutánra...). Már a cím is magáért beszél: Gyurcsány nem halt bele az éhezésbe.

Tényleg csak az a lényeg, hogy túlélte Gyurcsány Ferenc az éhségsztrájkot? Ez lenne a legfontosabb, és már mehetünk is kávézni, hiszen a többi nem lényeg, az már nem érdekes, hogy valójában mit is mondott, miről is beszélt, illetve mi minden hangzott el Vadai Ágnes és Molnár Csaba beszédében?

Kétségtelen, a hangosítás szerencsétlen volt, visszhangzott a tér, alig lehetett hallani a beszédeket, az idősebb emberek sokszor kifakadtak, hogy nem hallják a szónokokat. De azért nem hiszem, hogy Herczeg Márk a rosszul halló szépkorúak közé tartozna.

Lássuk, mi szüremkedett át az eseményekből számára:

1. Gyurcsány krisztusi pózban tetszelegve prófétai száműzetésből visszatér, és még egyes MSZP-s személyiségek is ott vannak a tömegben
2. Vadai antifasiszta veszélyre hívta fel a figyelmet, ez megért Herczeg Márknak néhány epés megjegyzést pl. mindez „annyira húsbavágó volt, hogy megfagyott a levegő ezen a '44-es zord télen, és szinte hallani lehetett a nyilas sortüzeket”.
3. Az éhségsztrájk soránvideoüzeneteken megszólaló közismert személyiségeket illetően elég volt annyi, hogy „Az egyiken Vágó István földöntúli logikával megállapította, hogy a médiafigyelem a kezdeményezők igazát támasztja alá.”
4. Molnár Csaba beszéde számára ennyi: „Molnár Csaba, Gyurcsány padavanja azt részletezte, hogy az egyhetes léböjtkúra (kiem. tőlem) után most már jobban megértik a szegényeknek azt a szenvedését és nyomorát, amibe az elmúlt két évben kerültek. Olyan lelkesen beszélt, hogy azt a tendenciát látva, hogy először egy avasi lakótelepre, majd a Kossuth téri sátrakba költöztek, csakis arra tudtam gondolni, hogy a 2014-es kampányt már egy dögkútban fogja átvészelni”.
5. Gyurcsány Ferenc beszédéből ugyancsak sajátos preferencia alapján készített beszámolót: „Mostani beszédében szinte rebootolta az őszödi beszédet, és felhozta 2006-ot, amikor is hiába próbálkozott, nem sikerült szembe néznünk önmagunkkal. Így magyarázta el, hogy nem a politikusoké az ország, hanem a népé: >Maguké az ország, nem a miénk az ország, én egy vagyok maguk közül, Csaba és Lendvai Ildikó is egy maguk közül, miénk ez az ország<”, kiragadja, hogy vitatható történelmi párhuzamot vont az amerikai polgárháborúval, és kéjesen utal arra, hogy 2006 és2009 között Gyurcsány volt a miniszterelnök. And so on.
6. A beszéd egyik lényegét illető összefogás így jelenik meg Herczeg Márknál: „Gyurcsány boldogan jelentette be, hogy két év után végre az MSZP is biztosította a támogatásáról, és a Szolidaritás is meghívta az október 23-i tüntetésre. Ez valóban mérföldkő a párt történetében, hiszen a szolidaritásosok (és a többi párt is) eddig mindig rászóltak a DK-sokra, hogy ne lobogtassák a zászlójukat civil tüntetéseken, mert Gyurcsány szerintük lejáratja az ügyüket. Ezért miután Gyurcsány beszámolt a nagy összeborulásról, nekiment a többi pártnak azok >finnyásságáért< és >vélt vagy valós személyes sértettségéért<.”
7. És végül utal a 23 millió romános valamikori kitételre, a határon túli szavazatok fideszes becsatornázása kapcsán.

Hát nem tudom, abból amit hallottam lényegesen árnyaltabb kép alakult ki bennem a beszédekről, és legkevésbé sem ilyen kicsengéssel. Szó volt például arról Gyurcsány beszédében, hogy a politikai rendszer alakulása nem olyan, mint valami istenátka, hanem az befolyásolható a felelős választói magatartással. Csak az teheti a választót felelős választóvá, ha tudatára ébred a véleménye fontosságára, ha odafigyel arra, hogy melyik párt mellett teszi le a voksát. Mert a voksával az országa, az országunk sorsáról dönt.

Beszélt arról is, hogy a jelenlegi helyzet az ország, mindannyiunk hazájának pusztulása felé vezet. Ennek megakadályozása összefogással, a demokratikus erők összefogásával valósulhat meg. Amelyik mozgalom, vagy politikus ennek gátat vet személyes ellenszenv vagy sértettség miatt, az az ország túlélése ellen játszik. Emiatt szólt a határon túli választókhoz is, lévén szavazójoggal felruházott, ám döntésük súlyát közvetlenül nem viselő állampolgárok. Előbbiek miatt volt kellőképp jó jel számára a Szolidaritás és az MSZP jelzése. (Tegyük mindjárt hozzá: az MSZP jelzése furcsán egybecseng Gyurcsány miniszterelnök jelöltségtől való távolmaradásának bejelentésével). Mondott még egyebet is, ám a szövegből most csak abból tudtam felidézni, amit értettem, és amely így is gyökeres ellentétben áll Herczeg Márk tapasztalataival, illetve egészen eltérő megvilágításával.

Vadai szavai aligha lehetnek a zsidózás és cigányozás közismert mértékének ismeretében felesleges és bérrettegőként megbélyegezhető megnyilvánulások, szemben azzal, ami Herczeg Márk írásából tükröződik. Felhívnám Herczeg Márk figyelmét arra a történészi vitára, amely a sajtóban a Horthy éra megítélése kapcsán folyik, talán segítene a veszélyérzetének átértékelésében az ott közölt pro és kontra érvek.

Bíztatom az olvasót, és persze Herczeg urat is, hogy lehetőség szerint olvassa vagy hallgassa meg a beszédeket újra, lehetőségei szerint.

Úgy gondolom, természetes lenne egy újságírónak az elv, hogy a hír szent, a vélemény szabad, mindenesetre minthogy a rendezvényről az Index egyéb beszámolót nem közölt, arra kell gondoljak, ez nem puszta véleményközlés, hanem egyben híradás is volt.

Természetes az is, hogy sok ember számára nagggyon pozitív, ami a jelen kormányzat tevékenységének gyümölcse, olyannyira akár, hogy elveszítsék a hír és a vélemény közötti különbségtétel képességét. Fáj, ha ilyen vélekedés újságírók között is megjelenik.