2012. november 25-én a Klubrádió készített
rövid telefonos interjút Róna Péterrel, aki az LMP legutóbbi napokban
tett állásfoglalása után, mintegy igazított az irányvonalon.
Álláspontjának lényege: Bajnai és mozgalma előbb talán alakuljon párttá,
ha tényleg le kívánja váltani az Orbán-kormányt, és majd akkor leülhet
beszélgetni az LMP-vel, amely valóban le kívánja váltani őket, és vissza
kívánja állítani a jogállamiságot.
Róna
Péternek az LMP nevében, helyett, vagy mellett (erről lehet, hogy
születik még párthatározat) elmondott szavaihoz néhány észrevételt
érdemes hozzátenni, újólag megismételve, hogy a legnagyobb tisztelettel,
ám egyre nagyobb érdeklődéssel. Ez az érdeklődés leginkább a szokatlan
hangütésnek, a kendőzetlen kioktatásnak szól. Mire fel, illetve miért
beszélhet így Róna Péter?
Köztudomású,
hogy az LMP előző heti kongresszusán hozott önellentmondásokkal
terhelt, a saját közösségét is megosztó határozatát követően két markáns
vélemény fogalmazódott meg a közvéleményben. Egyrészt sokan komoly
fegyvertényként értékelték azt, hogy a párt nem kötelezte el magát az
összefogás meghirdetett pólusánál, hanem saját maga képez
kristályosodási magot. A másik vélemény a közös ellenzéki fellépésről
lemaradásként értékelte a helyzetet, és egyben a párt elvesztét jósolja.
A kérdésben blogunk is állást foglalt.
Az
utóbbi kimenetelt látszik igazolni az, hogy milyen ellentmondó
nyilatkozatok jelentek meg a kongresszust követően a „győztes” határozat
képviselőitől, majd a tény, hogy elsőre nem sikerült frakcióvezetőt
választani, felvázolódott egy markáns repedés a párton belül. A
kongresszuson megszavazott határozatot pártoló csoport karakteres
képviselője, Schiffer András 7:8 arányban nem kapott kellő bizalmat
pénteken. Csak a megismételt szavazás hozott eredményt, hétfőn. És hétfő reggel hangzott el Róna Péter magabiztosnak szánt nyilatkozata.
Tartalmát
tekintve kérdés, hogy a magát mintegy ernyőszervezetként megnevező
választási szövetségen milyen apropóból kérhető számon a pártként
történő bejegyzés? E mögött, úgy látjuk, az a fájdalmas a felismerés
áll, hogy az LMP nem volt képes olyan programot megfogalmazni, amellyel
széles választói bázis kiépítését ambicionálhatná. Nyáron, a civil
szervezetekkel az összehangolódási kísérlet hamvába holt. És íme az ősz
kínos meglepetése a felismerés: Bajnai Gordonnak nagyobb elismertsége
van, annak ellenére, hogy karaktergyilkos hadjárat folyt ellene
miniszterelnöksége idején, amely most újra. Úgy tűnhet, hamarabb lehet
gyújtópont az E14, mint az LMP, amely utóbbi stratégiája - az
atomerőművek kérdését nem ide számítva most - magabiztosságot eddig nem
nagyon mutatott fel. A kongresszusi és az azt követő zavarodottság
kétségbeejtő. Schiffer András Klubrádióban közölt megnyilatkozása számos korábbi tabuval szemben halad: még az MSZP-vel való tárgyalás is felvetődik. Úgy tűnik, módosítani kell az irányon.
Most
Róna Péter címbeli megszólalásával is talán a menthető mentése indult
meg. Határozott arccal a „mégiscsak tárgyalnánk, ám csak a saját
feltételeink szerint” álláspontot megfogalmazva igyekszik visszafordulni
a párt a centrum felé, természetesen (?) magát helyezve a reflektor
fénycsóvájába.
Felvethető
ugyanakkor, hogy a megszólalás kioktató, fölényeskedő jellege mennyire
segíti visszatalálni a párthoz az eddigi támogató, ám mostanában
elbizonytalanodott közösségét? Ugyancsak kérdéses, hogy helyes-e az
amúgy is kínkeservesen összeálló ellenzéknek ilyen feleslegesen,
sértettségből, belülről sebeket osztani? Tényleg erre a hangra várnak a
választók, akkor, amikor létezik már elég kioktató és fölényes kiszólás
ebben az országban?
Róna
Péter hét mint hét hangsúlyozza, mielőbb le kell tenni Orbán Viktor
kormányát. Blogunk kíváncsian tekint előre, várva, milyen módon
igazolódik elképzelése, miszerint a kívülről szétesőnek tűnő LMP lenne-e
a kormányváltó törekvések kristályosodási pontja.
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése