A hétvégi LMP kongresszus Bajnai Gordon nevével fémjelzett E14 összefogással kapcsolatos döntését követően elemzés-cunami jelent meg,
okkal. A párt döntése kapcsán megjelent értelmezések alapvetően két nagy
csoportot alkottak. Az egyik csoport üdvözölte a kongresszus karakán, elvszerű döntését, és egyben látni véli a jobboldalról meglóduló dezorbanizáló pólus
megalakulását.
A másik csoport talán árnyaltabb valamelyest, már amennyiben
csalódottsághoz indulatos búcsú is megfogalmazódik. A visszafogottabb vélemények
ha nem is gratulálnak a döntéshez, de mindenesetre jó utat kívánnak a borotvaélen
végrehajtandó mutatványhoz, amely előtt az LMP áll.
kép: http://indafoto.hu/mromvari/image/179865-f57a3dcc
Blogunk is az LMP együttműködést megalapozó politikáját várta volna, erre hívtuk
fel a figyelmet, mert most nem normális viszonyok között kell a választásokon nyerni. Mert nem gondolhatjuk, hogy ökológiai részletkérdések miatt inkább az Orbán-rezsim
felmaradása lenne a cél. Mert ha így lenne akkor nem látnánk a fától az erdőt.
Illetve: bizarr lett volna, ha Sztálingrádban az ostrom során valamely
hadosztály a fák megmentésével lett volna elfoglalva.
Mindez egy nappal a kongresszusi döntés után történt,
vasárnap, amikor úgy tűnt, letisztultak a vonalak. Ma reggelre ugyanakkor
megjelent néhány riport, amely felforgatja az álláspontokat.
A Klubrádióban megszólalt Mile Lajos, átmeneti frakcióvezető
(kérdés, a frakció átmeneti, vagy a vezető?), és elmondta: azt fájlalják, hogy
kimaradt az összefogás tematikájából az ökopolitika, az energiapolitika és a
vidékfejlesztés.
A fájdalom érthető, az ökopolitika nélkül aligha lehet
elkotorni az Orbán-rezsimet.
Mile Lajos elmondta továbbá, hogy saját programjuktól
különböző alapon nem tudnak leülni tárgyalni, és abban sem hisznek, hogy csak a kormány leváltására szövetkezzenek. A programok összehangolására
van szükség.
Az előbbi hasonlatot folytatva, hadtörténeti kuriózum lett volna az LMP hadosztály sztálingrádi bevetése.
Ebből a nyilatkozatból, továbbá a
kongresszuson szavazásra feltett két, egymással logikai zavarban levő kérdésből
letisztulhat: nincs itt ok a hurrázásra. Nem jött itt létre semmiféle pólus,
itt emberek beszélnek össze-vissza, dobálóznak érvekkel és egymásnak
ellentmondó döntéseket hoznak, aztán saját döntéseiket sem értik és talán inkább visszakoznának.
Bár elgondolkodott volna akár Mile Lajos, akár Schiffer
András és gondolkodásmódjuk többi támogatója azon az egyszerű kérdésen: miképp lehet kizárni az
együttműködést úgy, hogy tárgyalni fognak a jövőben? Nem lehetett volna azt
feltenni szavazásra, hogy az együttműködés elől nem zárkózunk el, és még tovább
tárgyalunk? Nem lehet, hogy az LMP-s think tank – ha létezik ilyen - feladata
az lenne hogy értelmes döntést alapozzon meg értelmes kérdésfeltevéssel?
A reggeli nyilatkozatok alapján az látható, hogy a
kongresszus döntése magát a kongresszust lepte meg leginkább. A zavarodottság
leírhatatlan. A döntést támogató Schiffer András és Ertsey Katalin nyilatkozataiból ez egyértelmű. Blogunk szerint szombat este elveszítették azokat a potenciális választókat, akik
az E14-el való összefogást támogatták. Ma reggel már az is felkaphatja a fejét,
aki a nem összefogás pártján áll. Nem lenne meglepő, ha az eddig hurrát kiáltók
délre már más politikai fórumot keresnének.
Ma reggel úgy látszik, nincs itt szó borotvaélen haladáshoz szükséges
elvi megfontolásokról, nincs itt szó önálló pólusképzésről sem. Agónia van. A
klinikai halál nem állt még be, a beteg még visszahozható, de hogy ereje
teljében lenne 2014-re az kizárt.
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése