Túszhelyzetbe kerülhet az ország. A kormány az "ultima ratio" birtokába jutott. Ha a körülmények kedvezőtlenre fordulnának, élhet vele, bármikor.
Joggal tehetjük fel a kérdést, mi, Magyarország adófizető állampolgárai és családjai, hol tartunk, merre megy az út tovább? Az ellenzéki demokratikus erők, ide értve konzervatív gondolkodású csoportosulásokat is, egyre inkább képesnek látszanak felismerni az összefogás szükségességét. A tét jelentős, mindannyian látjuk: az ország közigazgatási és gazdasági káosz felé tart, és egyre kevésbé nyugtatja meg az eddig lojális választói csoportokat a miniszterelnök és csapatának hurráoptimista propagandája.
A dezorbanizálást célul kitűző csoportok valamilyen
választási formációvá váló önszerveződése folyamatban van, nem is evvel
igyekszem foglalkozni most. Sokkal érdekesebb kérdés, hogy milyen reakciók
várhatók a kormányzat részéről.
Küzdelemre hangolt miniszterelnök aligha fog valaha is
tárgyalni ellenzékével, hacsak nem a legutolsó pillanatban, amikor már nincs
lehetőség megegyezésre. Nagyon kell nyerni, hogy sokáig hatalomban maradjon
csoportja, tartotta a választás előtt, ám bukása esetén e meglátásának teljes ellentettje
állhat elő, azaz nagyot fog bukni, hogy soha többé vissza se tudjon térni.
Minthogy küzdelemre szakosodott (nem gondoltam, hogy létezik
erő-szak is az ELTE jogi Karán), láthatóan megkezdte a védekezést. Átalakítja a
terepet, erődít, igyekszik pusztítani az ellenfél morális erejét és ha kell, esetleg a
felperzselt föld taktikájához nyúl.
A választási rendszer eltorzítására tett lépései ismertek. Ismert vélekedés az is, hogy alig várja az alkalmat a Nemzeti Bank megszállására.
Sajnálatos, hogy úgy tűnik, ebben nem tudja, vagy nem hajlandó senki
megállítani. Az ellenzék hatalmon kívül lévén eszköztelen, a nyugat be nem
avatkozási politikája miatt ugyancsak, párton belüli ellenzéke meg, ha van is
egyáltalán, a pártszervezet mélyén rejtőzik valahol. Nagy változásnak kell történnie ahhoz, hogy
beszakadjon a kormánypárt, és belső reform állítsa meg az őrületbe hajló
rombolást, reformnak álcázott dilettantizmust, amely a fényes szelek
időszakának politikájára emlékeztet. (Olvashatunk arról, hogy miféle gazdasági jövőkép rejtőzhet a kormányzat elképzelései között)
Jelenlegi mumusa, az ellenzéki összefogás legjelentősebb
személyisége, Bajnai Gordon, akit lejárató kampánnyal igyekszik
ellehetetleníteni a hírek szerint. Természetesen lehet próbálkozni, megfelelő
védelmi stratégia nyilván készül ez ellen.
Másik mumusa maga az összefogás. Biztos vagyok abban, hogy
lesznek, vagy már vannak is olyan szervezetek, amelyek belülről igyekeznek majd
bomlasztani az ellenfél szövetségi rendszerét. Láthatóan igyekszik a kormányzat
civilnek mondott, érezhetően végtelenített anyagi lehetőséggel rendelkező
szervezetek útján betörni abba a médiatérbe, ahol ma a dezorbanizálásért
kialakuló összefogás van jelen. Igyekezni fogja tematizálni a közbeszédet ezen
a félen is, hogy a megosztást, és ezzel az ellenzék alulmaradását eredményezze.
A gazdasági hatalom köre kezébe került. Erőforrásai
kimeríthetetlennek tűnnek (mindaddig, amíg bukása nem lesz nagyon valószínű).
Kezében lesz a nemzet tartaléka is, amennyiben nevezhetjük ilyen patetikus
módon a Nemzeti Bank valutatartalékát. És tulajdonképp itt jönnek azok a
veszélyes szcenáriók, amelyek esélyét nem szabad figyelmen kívül hagyni.
Orbán Viktor október 27-én bejelentett önkormányzati adósság átvállalása
után most, november 10-én került a hírekbe, hogy a felsőoktatás adósságait is
átvállalja az állam. Ezen a héten kerültek a közbeszédbe azok az intések,
amelyek az átvállalt adósság esetleges nem visszafizetéséből következhetnek. Ez lenne az államcsőd. Ami ijesztő, az a miniszterelnöki reakció: nem utasítja
vissza a lehetőséget, nem vállal a kifizetés tekintetében elkötelezettséget,
hanem pusztán távolabbra helyezi az adósságátvállalás pontos mértékét. Ebből
arra lehet következtetni, hogy igenis megfontolás tárgya lehet a csőd
lehetősége. Erre bármikor módja nyílhat, hiszen előállította azt a helyzetet,
hogy a hitelező futhat a pénze után, és az adós diktál. A Bankszövetség korábbi
kokijai után még begyűjthet egyet-kettőt, a pávatáncnak nevezett szimpla sunyi
időhúzás pedig fegyverré teszi Orbán kezében az államcsőd lehetőségét. Tetszése szerint, akkor dobhatja
be a bombát, ha már nincs más esély a túlélésre, vagy mert kiúttalanná válik a
helyzet, vagy a választás – ha ez még értelmezhető kifejezés marad egyáltalán –
reménytelennek tűnik számára.
Túszhelyzetbe kerülhet az ország.
Túszhelyzetbe kerülhet az ország.
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése