EL: R.P.

Bár a Légifelvétel blog kétszer is (1, 2) bíráló hangon írt Róna Péter közgazdász politikai megnyilvánulásairól, mindannyiszor a tiszteletéről biztosította a neves szakembert.

Az utóbbi hónapok politikai viharai megtépázták azt a mozgalmat, amelybe Róna Péter bizalmát fektette. Emlékezetes, hogy a párt küldöttgyűlése alkalmával, mint a párt alapítványának társelnöke, az ellenzéki összefogás mellett érvelt. Személyiségének súlya ugyanakkor nem volt elegendő a különutas, elvszerű, de ennek egyfajta sajátos értelmezése révén befelé forduló, egyfajta zártkörű politizálást támogató küldöttek meggyőzésére.

A pártnak, a küldöttgyűlésést követő összevissza reakcióira alapozott értelmezésünk szerint Róna Péter igyekezett utat mutatni, kivezetni. Tegnapi nyilatkozata úgy is értelmezhető, mint egy kellő súlyú párt üzenete a többi szövetkezni akarónak. Ám éppen ez a kellő súly tűnik elenyészni az utóbbi napok történései fényében.

Felvethető egy olyan elbukott forgatókönyv is, amely Róna Péter ambícióinak kudarca mentén lenne értelmezhető: a neves szakember megfelelő tekintélye egyrészt az LMP-t vihette volna előre, de ez fordítva is igaz: megfelelő stábot is jelenthetett volna a párt egy új, egyénre szabott politikai pólus létrehozásában is. A múlt heti döntés ugyanakkor szétszakította azt a díszletet, amely ehhez a forgatókönyvhöz lett volna szükséges. A neves közgazdász éles megnyilatkozása az ország elhagyásáról olyan feszültségek felfakadására engednek következtetni, amelyek személyes szerepvállalásának ellehetetlenüléséből is eredhettek.

A fejlemény legkevésbé sem örvendetes. Olyan szakember fordított hátat a magyarországi viszonyok rendbetételére kialakuló lehetséges szövetség bázisának, aki sokaknak, elsősorban az MSZP és az ahhoz sodródott csoportokon túli, alapvetően konzervatív értékeket magukénak valló embereknek jelenthetett vonzerőt.

A professzor indulatos kijelentései nem tesznek ugyanakkor jót az összefogás gondolatának, akármilyen pólusban gondolkodnánk is. A súlyos szavak bizalmatlanságot kelthetnek, és aligha ez lenne a legjobb pillanat az efféle személyeskedésbe hajló vitákra.

Nem feledhetjük az előbbieken túl azt a párhuzamot sem ugyanakkor, amely a jobb felé húzó mozgalmak Fidesz környezetében történő erodálásával vonható. Olyan a Fidesz hatása a tőle független jobboldali mozgalmakra, mint azok a leszálló légáramlatok, amelyek nyom nélkül oszlatnak fel felhőtömböket is. Hasonló példákra bőségesen lehet hivatkozni számos jobboldali mozgalom elenyészése kapcsán.

Nem látjuk tehát kizárhatónak az ellenzék összefogásának konspiratív, célzott, irányított akadályozását sem a közeli napok fejleményei mögött.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on: