Bizonyítványt állított ki Lukasenka elnök a magyar kormány
politikájáról, őszintén, keresetlenül. Egyrészt szégyellni való, másrészt nem
nekem, illetve nekünk állampolgároknak, hanem a magyar kormánynak.
Soha nem vártam Fehéroroszország
kétes hírű vezetőjétől semmi jót. Most mégis egyfajta elégedettséget adott okot véleménye,
melyet az új magyar és francia nagykövet fogadása alkalmával tett közzé.
Nem mintha helyzetértékelésével
egyetérthetnénk, miszerint Magyarországnak elege lenne a demokráciából és a
piacgazdaságból, amint a franciák sem így gondolkodnak. Ezt gondolom különösen az
utóbbi esetében, mert ilyen alapon azt is mondhatta volna, hogy az emberiségnek
elege volt a Homo sapiens létből és újra felfedezte a Homo erectus életforma
megkérdőjelezhetetlen előnyeit.
Ami miatt mégis fontosnak
tartom Lukasenka bejelentését, az az, hogy viszonyulni kellene hozzá a
magyar kormánynak, méghozzá nem üres szavakban, hanem tetteiben. Mert ugyan rendre hitet tesz kormányunk Európa mellett, a maga sunnyogó-hunyorgó,
kétszínű módján (nyilván megéri a közösségi pénzekért ez a kis
„kanpáváskodás”), ám most egy virtigli autokrata közelít avval az ölelésre
emelt karral és csókra húzott szájjal, amellyel maga a nagy Brezsnyev elvtárs
ölelte keblére Kádár Jánost, vagy éppen Honeckert.
Saját közösségünk, az Európai
Unió ilyen nyíltan, államfői szinten nem mondott efféle sommás bírálatot a
magyar folyamatokról. Az európai politikai kultúrában a nyílt bírálat ilyen
formája – bár talán egészséges lenne – nem alakult ki, mert eddig ilyen szinten nem
volt rá szükség. Gondoljuk meg, az Unió léte óta nem volt példa arra, hogy
valamely tagállam nyíltan elvessen alapvető értékeket, jogállamiságot és
demokráciát. Nem volt olyan sem, hogy autokratikus rendszert építsen ki, és
visszafordítsa országát az európai értékközösség irányától, és a közösség ellen
politizáljon. Ilyen erők, bár léteznek Európában mindeddig alkotmányt módosító kormányerőként nem
jelenhettek meg.
Az utolsó nyugat-európai (ide
értve a déli tagállamokat) diktatúrák a hetvenes években kipusztultak, nem
kellett szembesülni eddig a magyar kérdéshez hasonlóval. Most büszkék lehetünk
magunkra: vezető pártunk és kormányunk révén valóban újíthatunk az európai
politikán. Lehet, épp a mi esetünk lesz az, amely kellő immunitást ad majd a
közösségnek az autokratikus vezetőkkel szemben.
Csak mi ne pusztuljunk bele.
Csak mi ne pusztuljunk bele.
Vissza Lukasenka véleményéhez: hasznos a nyíltsága,
súlyos szégyenbélyeg ez a magyar kormánynak, a magyar kormányzat elmúlt két
éves teljesítményének valódi bizonyítványa.
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése