A jó pásztornak, az elszámoláshoz

Ismerve a számvevő bakafántos voltát, nem állhatom, hogy ne segéljem a Jó Pásztort, nehogy megfeledkezzék egyik avagy másik juháról, mégiscsak egy országnyi a legelő, melyen birkái bégetnek. De mellik az a pásztor, amellik minden jószágról tudja, merre csavarog? No, hát itten a segítség:

Két éve Szent György napján jó tízmillió volt a birkák száma. A fekete és fehér bárányok számát kérdd el a Kubatovtól, a ferencvárosi réteken találod, ha kiménelsz az Üllői úton, akkor a Vágóhíd utca után, abban a dűlőben van a rétje, ottan legeltet.

Azóta eltelt években vót szaporulat, s vót veszteség is. Az elhullás, amint az már előtted is, most is nagyobb vót, mint az újulat. Kár volt a semmire ígérgetni a gazdának, hogy már előre áldassa a nevedet, maradt ami vót, a fogyás.

A fogyás nem pusztán a nyáj számosságát érintette, hanem az birka egyének es sokan fogytak, gyapjuk már értéktelen, ki se nő, kopasz marad. Mondják, főleg a veres juhász, aki két év előtt lett elszámoltatva, hogy a legelőt lekeríttetted a főkolompos kosaidnak. Lehet, ők híznak, de bízvást mondom, nézni kellett volna a zömöt: ha látszik a bordájuk, nagy a baj.

Aztán a mezővel is baj lett. A főkolompos kosaid túllegelték a javát, a nyájad meg éhen. El is mené más nyájba, amely csak hírit vette az ösvényeknek. Te meg nem keresed, hanem rángatod a vállad, nézed a határt, oszt jónapot.

A birkák mán arról bégetnek, hogy a főkolomposaid nem is kosok, hanem farkosok. Érteni kellene ám a birkák nyelvit is, jó pásztor uram!

És most meg azt hallom az Ürmösi csárdában, hogy az elszámoltatásban hiba vót. Hogy csak nem akasztják a faluvégen a veres juhászt meg a bojtárait. Merthogy az törvény ellen nem vétettek, csak mondták róluk, amit mondtak.

Meg hogy nem úgy lész mán a pásztor kijelölése, amint az eddig mene, mer’ az néked nem tetszék. Hallod-é mostanában a rétnek zaját, nem csak a sáskák meg a tücskök zönögnek, bégetés is hangzik, és hiába piszkálod a hangosokat a botoddal, csak nem hagyják abba. Járnak a szárnyékodhoz is, oszt kiabállanak mindenfélét, hogy takaroggyá’ mán, az Isten szerelmire.  

Azt is mondják, bé akarod számítani a másik pásztorok nyájából a birkákat, hogy teljesedjék a létszám. Azért csak aggódni kéne a már meglevők miatt, nem hogy másét kinézni.

Megvan törvénye a rétnek, meg a nádasnak is. És meg van az országnak is. És azt megbolygatni nem vezet jóra. Nem is kellene kivárni a végit, mert feldühödnek még a birkák es, ha megkeseredik a fű és cudarrá lesz a puszta. Ne feledd, elfogy még a birkák türelme is. És olyankor a suba alatt is farkast gondolnak.

Nem vezet ez jóra, a végén még betyár világ lész itt.


És végül, nem árt, ha tudod, mellik madár a turul, s melyik a dögkeselyű. Korántsem mindegy, melyik telepszik a Pusztaszeren.

A Jó Pásztor legújabb történetét ne feledd elolvasni még elalvás előtt! 
És még újabb történetét se feledd! 

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on: