Úgy tűnik, tovább folyik a sikeres magyar kormányzat
stratégiai partnerpolitikája. Miután remek fogással lépett be a világpolitikába (ld.
Azerbajdzsán, Örményország), most a grúziai belpolitika a cél:
lehetőség szerint maradjon Szaakasvili hatalmon, legalábbis miniszterelnökünk
mellette teszi le a garast.
Mit keresünk Grúziában? Mi terem ott, ami a magyar érdekek
szempontjából megéri, hogy a helyi, európai szemmel meglehetősen otrombabelpolitikai tusakodásba beálljuk? Talán a magyar tapasztalatok megosztása a
cél, hatalom megtartása bármilyen áron, akármilyen hazudozás árán is?
Kétségtelen, hogy ugyan profik lettünk a saját régióban, de
lehet, a Kaukázus országaiban igazi profik teremnek ebben a műfajban.
Ha utánanézünk, arra juthatunk, hogy lényegében csak a kőolaj és
földgáz átvezetésének lehetősége adhat fontosságot ennek az egzotikusnak
számító kaukázusi országnak. Bizonyára a magyar kőolajimport és gázszállítások
biztosítása a cél, hosszú-hosszú távra. Kár, hogy magyar vezeték nincs a
térségben. Akkor bizonyára az európai ellátás megalapozására járja Orbán Viktor
a grúz tájakat. Ám erről mi egyéb juthat az emberek eszébe, mint a bolha
köhögése… Küldte volna valaki? Meghatalmazás?
Itt akar a magyar külpolitika sikereket aratni? Én nem is
tudom, de azt hiszem, lenne elég tennivaló a szomszédságban is, ahol –
tudomásom szerint – jelentős érdekeink is vannak, mind a honfitársaink, mind
térségi gazdasági céljaink, mind „európai belpolitikánk” rendezése miatt is.
Látva azt az ámokfutást, amelyet a kormány külügyi téren
végez, okkal félhetünk attól, hogy Orbán megint égő fáklyával rohangál a
lőportorony folyosóin.
Már dolgoznak magyar cégek Grúziában országban, és egyszerre a magyar miniszterelnök nyílt színen leteszi a voksát valamelyik oldal mellett. Normális dolog ez? Biztos, hogy ilyen trappolással lehet üzletet szerezni egy kiélezett belpolitikai helyzetű országban?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése