Szent György napján, mikor kicsapják a nyájat a rétbe,
megfogant a Jó Pásztorban, ej, beh’ elkellene a birkáknak valami foglalatosság!
Szemébe húzta a posztókalapot, de oly mélyest, hogy alóla az
kilátás nem vót lehetséges. Körbetekéntett, szeme előtt mozgadalmassá lett a
rét. Egyik birka legelész, a másik ugyancsak, s ahogy távolabbra réved, csak
tevékeny jószágokat szemlélhet. Mire is jó, nem csak az pörzselő nap ellen ád
védelmet az efféle tökfödő, de még az tündérfabulák es szebbnek tűnnek. Mondta es a főbojtárának
az jobbján, annak, amelynek keresztnézésű az szeme világa. Ej, be szép is ez,
amit látok, olyan mint az álomvilág.
Pedig, ha csak fellebb emelte vón’az kalap karimáját! Láthatta vón,
ahogy az főkolompos birkái miatt tarrá lett mezőn csak tengenek-lengenek az
barmok. Sőt, láthatná, ahogy a csahosai a fekete, vagy akár csak feketébb
birkákat elcsapják a maradék csenkeszcsomókrúl es. Amott meg még az
ivadékbárányok sem jutnak teendőhöz, az birkaoskolákban egyre fogy a bégetés.
És né’ már, hagyják es, nem mennek magasb’ grádicsra, mer kimondatott,
ácsingózzanak inkább az fűcsomóra, ne az nyájbúl éljenek, mer fogynak az javak,
azok meg kellönek másnak. Hát venné má’ tudomásul a birkanépség, hogy az bögöly
csípje azt a kacskaszőrű ülepit, másra ké’ itten minden! Építni kell a
farkasstadiont, az’ nádicsikaszoknak kell a mozgáskultúra. Néhogy má’ az
istentelen bárányai még messzibbre gondoljanak! Meg asztán mire es mennének a
paragráfusokkal meg betűvetéssel és a matézissel, mikor a rétbe’ nem lész
semmi, sem jog, sem kultúra, s számolni legfeljebb a hátramaradt napokat
lész szükség.
Ám a Jó Pásztor gondos, fejében már újra tekerednek az
tekervények. Mondja is hangos szóval, minden birka legyen tevékeny mégest
enkább, vége az ingyé’ növő fűnek. És emigy mondja keresztnéző főbojtára es. És
hogy emígy légyen, hát emmillió, sem több, de kevesebb sem birka lészen tevékeny az csorvasz
fűkeresésben, mer ha nem…! Hát akkor kiveti magábú’ az nyáj!
Azt is mondá, gondoskodni lész alkalma mindazon barmokrúl,
azmelyek a rét szélibe szorultak, hol veszélyt sejtetve vonít az verespofájú
nádifarkas. Neeeem, nem hagyjuk!
Ilyen, s ezféle beszédekkel igyekezett az korgó gyomrú
birkákat, de az csillogó szeműeket es bátorítani.
És alig múlik Szent Mihály, gyünnének bé az birkák az
akolba: a Jó Pásztor keresztnéző főbojtára mondja ám: ne igyekezzék mindazon
barmok sokasága az aklokba, melyek eddigelé az köz takarmányán élének, nékik
ott a ridegtartás.
Nesze neked birkanépség, várhatod, hogy eljövendjék az számadás napja,
és eszed járását sorsodra tereld: akarod-é mindezen ígéretek bételjesülését,
amint az ígérve vagyon, majd, nagysoká, avagy átlátsz már most az szitán: szikesen nem
terem gyep, új legelőt meg csak gondos és eszes pásztor varázsol az felperzselt
rét helyébe.
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése