A miniszterelnökné kisegítéséről

A múlt hét egyik legérdekesebb híre, olimpián innen, politikán túl az volt, legalábbis számomra, amely Lázár János törvényjavaslatáról szólt. Ha a miniszterelnök hivatali idejében elhunyna, kedves felesége élete végéig méltányos ellátmányban részesüljön, az elhunyt fizetése alapján.
Méltánylandó a gondoskodás szándéka, tisztességre utal, esetleg felkészíti a közvéleményt a rossz hírre, (nem akarok ízetlenkedni egy esetleges, hamarosan benyújtásra kerülő mauzóleum törvény ötletével), vagy épp az uborkaszezonra köti le a nagyérdemű, elégedettség kérdésében hiányt szenvedő publikumot.
De az élet és halál kérdése nem lehet ennyire egyszerű és tiszta.
Aggodalom futott át elmémen. Mi lesz, ha valaki megkérdezi: mi lesz a férjük hivatali idejében megözvegyült sajtkészítőnékkel? A tehenésznékkel, buszsofőr feleségekkel? És mi lesz a hasonló sorsra jutó férjekkel? Mert lehetne akár miniszterelnök asszonyunk is! És sorjázhatnak az óvónők, könyvelőnők, traktoristanők férjei. Ők miért nem jogosultak efféle ellátásra?

Miben több a miniszterelnöki poszt, mint akármely munkahely, és miben érdemel többet a miniszterelnök felesége, mint akármely állampolgár házastársa, ha élete párja a hivatali idejében elhunyna? (És ha épp a házastárs készíti ki, akkor mi a helyzet?)
Nem diszkrimináció ez a többi munkahely tekintetében?

Fel sem vetem azt az egyébként nem lényegtelen kérdést, amely az elhunyni gondolt esetleges miniszterelnök munkájának minőségétől függetlenül élethossziglani juttatásban részesítené a házastársat.

Talán a miniszterelnökök olyan szegény sorból emelkednek hivatalukba, amely feltételezi a család anyagi összeomlását? Nem lehet, hogy számos egyéb olyan szakma, sőt hivatás is létezik ma hazánkban, amelyben ez a helyzet sokkalta inkább megtörténhet? Pl. tűzoltó, gimnáziumi tanár, és sorolhatnám.
Számomra mindig úgy tűnt, hogy a miniszterelnöki poszt eleve jól szituált emberek részére nyílik meg, a dolog természeténél fogva, azaz nem az ott szerzett jövedelem határozza meg a családja gazdasági helyzetét. Azt gondolom, miniszterelnöki házastársak is jellemzően rendelkeznek valamilyen szakmával, és eleddig rendre ugyancsak jól szituált emberek voltak.

A Schmitt-féle juttatások után akár azt is gondolhatná az utca embere, hogy megfontoltabb lesz a kormánypárt, hogy nem idegesíti az állampolgárokat, pláne akkor nem , amikor családok sora megy tönkre napról napra, életeket tesz tönkre a gazdaság kialakult helyzete - függetlenül természetesen a jelenleg regnáló miniszterelnöktől -, és bizony jönnek hírek családi tragédiákról is.

Normális intézkedés ez? Normális javaslat ez?

Ps.: Ha a miniszterelnöknek lenne magánnyugdíjpénztári megtakarítása, felesége örökölhetné. Esetleg megérne egy antidiszkrimináció tilalmára hivatkozó beadványt...