Elérhetők vagyunk még itt:

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: diákmozgalom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: diákmozgalom. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. december 23., vasárnap

A legnagyobb tettek és az Orbán-kormány

Nem hihetjük, hogy az oktatás átszervezése az egyik, vagy akármelyik legnagyobb tette az Orbán-kormánynak. Még a legnagyobb tett értelmezése is vitás a kormányzat munkájának szövegösszefüggésében. A legnagyobb tett általában pozitív megítéléssel társul, ilyen a holdraszállás, a negyvennyolcas törvények, Salkaházi Sára tette, vagy éppen Nagy Imre önként vállalt mártírhalála.
Nem emelhetők legnagyobb tetté például Jesse James bankrablása Minnesotában (First National Bank), vagy épp a náci Németország közmunkáinak eredményei. Vagy a Szovjetúnió NEP-jének eredményei. Annak ellenére, hogy persze tárgyiasult eredményei vannak utóbbiaknak, de halálszaguk is van, mert kényszermunkából, mert háborús sarcokból, mert azokat a civil lakosság elpusztításából finanszírozták többnyire.
 orban1-feldolg.jpg
Fordítsuk meg a kérdést: lehetett-e az Orbán-kormánynak ebben az évben (az "elrugaszkodás évében") legnagyobb tette? Lényegében egy óriási teljesítményt tud felmutatni: azt, hogy nem bukott meg, hogy nem rántotta magával mindannyiunk otthonát, hazánkat. És ez az óriási teljesítmény azon alapul, hogy a lakosságot passzivitásban, bénultságban tartja megtévesztéssel, fenyegetéssel. Ismerős a képlet, a magán-nyugdíjpénztárak vagyona esetében is a megtévesztés és fenyegetés volt az eszköz. Az orbáni megtévesztés eszközei a direkt csalás és hazudozás, valamint az elhallgatás és elhallgattatás. Előbbi kettő a kormányzati, nevezzük így, „kommunikáció”. Utóbbi az ellenzéki média lepusztítását célzó, állami szintre emelt, a jogszerűségbe pólyázni igyekezett módszereiből áll, amely a közfinanszírozási reklámok direkt, a magánszféra hirdetéseinek indirekt elfojtásával egészül ki.

Az oktatás átszervezése lényegében központosítást, a tantervek és az iskolák, mint intézmények államosítását jelentik. Ismerős ez, sokunk fülében ott visszhangoznak a központi iskolai ünnepségek szólamai, az iskolákhoz kirendelt kiszes kapcsolattartókkal, az énekórákon begyakorolt mozgalmi dalokkal, és sej a mi lobogóinkkal.
Az oktatási rendszer alap- és középfokon visszarántatott a Kádár-rendszer modelljéhez. A felsőoktatás, vagy mostanában inkább „fölsőoktatás” helyzetét, valamint átszervezésének sikerét a decemberi diáktüntetések jelzik.
Orbán Viktor összerezzent, kapkodása árulkodó volt. Mostanra új taktikába kezd. A csődöt az újmagyar szabályai szerint sikerré nevezi át. A vállalhatatlanból emlékérmet öntet. A lehetetlent holnap megvalósítandó célként vázolja. Az irracionalitást a mindennapok rendjeként nevezi meg.
Orbán Viktor Magyarországa beteg test: lázálma a miniszterelnök maga, a fájdalomtól vonagló testrészek a társadalmat alkotó szervezetek, intézmények, a civil szféra. A betegség az állampolgárt fenyegeti: a betegség sejtszintig hat.
Orbán Viktornak nincs legnagyobb tette 2012-ben. Legfeljebb ügyes húzása volt, mint Lucky Luciano-nak, amikor leszámolt a rivális bandákkal, meg amikor a maffiát az állam szolgálatába állította szabadulásáért, 1942-43-ban.

A Fidesz kormányzás napról napra teszi tönkre hazánkat. A méreg, amely a kormányzat tevékenységéből árad nap mint nap öli ki a tettrekészséget és pusztítja lehetőségeinket rövid- közép- és hosszútávon.
(kép eredetije: itt)

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

2012. december 22., szombat

A Légifelvétel blog díjazottja: a Diáktüntetés

A Légifelvétel blog első évadának díjazottja a decemberi Diáktüntetések, és természetesen az azon résztvevő ezrek.

Karácsony előtti hír, egyfajta ajándék, kinek-kinek a maga értelmezése szerint a Békemenetnek elnevezett „civil mozgalom” kitüntetése, amelyet a Polgári Magyarországért Alapítvány nevében a kormány tagja – egyben az alapítvány elnöke – adott át.
Kevés olyan civil szerveződés létezik, amelynek rendezvénye ennyi potentátot vonz. Kövér László is jelen volt, az Országgyűlés egyre jelentősebb hatalommal és nemsokára karhatalommal is bíró elnöke. Igaz, ez a civil szervezet a jelenlegi kormánytöbbséget adó Fidesz pártjához kötődő alapítvány a hírek szerint. Mondjuk, ez kissé szagossá teszi a méltatást, miszerint a kormány támogatásáért kifejtett tevékenység egyben a polgári értékeket is szolgálta volna.
A Fidesz, mint az alapítvány gazdája és a magyar kormánytöbbséget alkotó párt már régóta csak címerében és szavaiban polgári. Ez már első kormányzása során, majd ellenzéki korában is kiderülhetett. Tevékenységében már akkor is az államra alapozott, az állam túlhatalmát képviselő szemlélet uralta, mi meglepő, jelenlegi országlása – minden eddiginél nagyobb hatalma révén – sokszorosan etatista, tevékenysége a polgári fejlődés ellenében hat. Hol van már a piacban és az egyének kezdeményezőképességében, tehetségében való hit? Hol van a vállalkozások támogatása, hacsak nem az oligarchákra gondolunk? Hol vannak a polgári erkölcsök? Talán akkor veszett el az utolsó, amikor Azerbajdzsánba exportálták Safarovval együtt. Hol van a Haza mindebből? Ha cinikus lennék, akkor azt írhatnám, hogy a Cinege utcában. Meg a cimboráknál.
Nagy dolgokért vonult fel a Békemenet, hiszen 300.000.000,- Ft csak a Közgépes közbeszerzések eddigi volumene. Nagy dolgok a földosztások is. Nagyban, keveseknek. Nem leszünk gyarmat, írták. Nem, azok nem leszünk, rabszolgák leszünk, a saját hazánkban. Ez lemaradt a molinókról. Miért kellett a Békemenet? Kik hozták létre? Emlegetnek itt egy óriásvállalkozót, aki egyben az egyik szélsőséges véleményeket megfogalmazó lap gazdája, Széles Gábor. Ott van a magyar sajtó extrém retrográd szerzője, Bayer Zsolt. Ott van Stefka István, aki ugyancsak nagy utat járt be a sajtóban és az eszmék bonyolult útvesztőjében. Ők a hangmesterek. És ki tudja, mindez miből? Ki tudja, ki és mi az a Civil Összefogás, amelynek újabb kalandja az eddig csak választási időszakokból ismert lejárató kampány, amellyel Bajnait igyekeznek ellehetetleníteni.
Ellensúly a Békemenet, egy szabadságáért és lehetőségeiért aggódó, de egyelőre néma ország ellensúlya. A békemenetelőket a hazafiság szent jelszavával visszaélő szószólók bolondítják: a trianonozás, zsidózás, kommunistázás mákonyával, a mindannyiunk szívében élő történelmi sebek minduntalan felszakításával, hogy aztán a sebekbe mint ecetet, a legkevésbé sem polgári eszméket ültessék el: a kirekesztést, a kevélységet, a megértés, önálló gondolkodás és szolidaritás hiányát.
Árulkodó mindez. És fájdalmas is: ugyanott járunk, ahol nagyszüleink, a harmincas évek végén. És ami nem olyan, mint a harmincas évek vége, az az ötvenes évek elejére, meg a hatvanasokra emlékeztet.
Szégyen, ahogy az Index tudósításában Balog Zoltán, lelkész, miniszter a riporter kérdésére.
Riporter: Miben hasonlít Ön szerint a Békemenet a mostani diáktüntetésekhez?
Balog Zoltán: Hát valószínűleg a helyszínben leginkább, az utcában, az egyik az valamiért jött létre, a másik meg valami ellen. Most ami valami ellen jön létre, az nem feltétlen erkölcsileg alacsonyabb rendű, csak egészen egyszerűen annak egészen más a dinamikája, meg a korosztálya is valószínűleg különböző.
Ja persze, a Békemenet valamiért áll ki. A diákok meg valami ellen… Segítek az értelmezésben. A Békementet a jelenlegi rezsimért állt ki, a diákok pedig a saját konkrét megalázásukkal, az összevissza hazudozással szemben, józan érdekeikért, és ezzel mindannyiunk jogaiért. Ők kaparják ki mindannyiunk gesztenyéjét abból a szabályozatlanná vált kemencéből, amelyet sem józan ész, sem figyelmeztetés, sem jajkiáltás nem befolyásol, amely csupán kevesek önérdeke. A választópolgárok tömegei nem álltak ki semmiért: el lehetett lopni a sztrájkjogot, a munka törvénykönyvét, sőt még a magán-nyugdíjpénztári befizetéseket is. Hallgatott az ország. És most, hogy néhány ezer diák az utcára vonult, a miniszterelnök hebeg-habog, kétnaponta vált koncepciót, a kormányzat összerezzent. Van látszatja a diákmozgalmaknak, és lám, lehetett volna a korábbi megmozdulásoknak is eredménye. A demokráciát nem siratni kell, a demokráciát élni kell, meg kell élni, amint most a diákok teszik, a maradék jogán.
A polgári Magyarország igazi díjazottja
a decemberben tüntető diákság lehet, a középiskolások és az egyetemisták.
Hála és köszönet nekik!

A Fidesz kormányzása nap mint nap egyre nagyobb kárt okoz Magyarországnak, nap mint nap pusztítja a magyarság jövőjét. Tenni kell jogainkért, hangot kell adni ellenvéleményünknek, mert a kormány láthatóan csak erre reagál.

2012. december 16., vasárnap

Orbán Viktor és a romkocsma



A múlt héten fellázadt a "romkocsmák népének" utánpótlását nyújtó társadalmi réteg: az egyetemi hallgatók közössége. Emlékezetes, hogy a keretszám csökkentéssel egyidejű támogatáscsökkentést nem tudta ellensúlyozni az orbáni retorika, valamit a ködös Matolcsy megnyilatkozások sora – utóbbi nem csak a jövőt tekintve ködös, és ez azért aggasztó -, miszerint az ország legnagyobb kincse a tudás, utalva itt a nyílt színi trepanációban jeleskedő elődeinkre. Egy pillanatra megtorpanva itt, korántsem tiszta a hátramaradt források szerint, hogy a magyar agysebészet pontosan mi célt szolgált és milyen eredményeket ért el, továbbá mekkora halandósággal jártak az efféle beavatkozások. Egyébként nagy sikere lehetett a fejfájás elmulasztásának egy kilátásba helyezett operációval, a többségnek ösztönösen elmúlna a főfájása manapság is egy beígért műtét hallatán. Utalhatunk itt az előbbivel analóg eljárásra, a köhögés ricinussal történő gyógyítására: aki kezelés alatt áll, nem mer majd köhögni.
De folytassuk az események sorát azzal, hogy Orbán Viktor, akire mindenki úgy vár, mint a messiásra, lévén ő oldhatja meg egymaga a súlyos problémákat a felsőoktatás háza táján, különös látogatást és találkozókat tartott szombaton. Igazán nem dramaturgiai célzattal, de megint ki kell vonjuk az olvasót az írás fő sodrából, és utalnunk kell ezen a ponton az egykori szarkasztikus definícióra: a szakszervezet létének célja az, hogy harcoljon a végsőkig mindazon problémák leküzdéséért, amelyek nélküle nem léteznének. Alighanem elmondható ez Orbán Viktor tudatos vagy tudat alatti motivációiról is. Túl azon, hogy a felsőoktatás helyzete nem tavaly, vagy épp tavaly előtt lett erős kritikára érett, tagadhatatlan, hogy az utóbbi időszakban nyilvánvalóan válságos helyzetűvé vált. Az egyeztetések elmaradása, az erőből „átvitt” döntések sora (uramisten, micsoda erőfeszítés kell egy minősített többségen átvinni az akaratot, be sem vonva az érintetteket…!), a sorsrontó fűnyíró elv kombájn szintre emelése az Orbán Viktor nevéhez köthető kormányzatnak, vagy talán jobb szó: vezérlésnek a következménye. Igyekezvén visszatérni a fő sodorba, a héten több egyetemi „séta” is lezajlott, a kormányzás jelképes helyszíneit látogatva meg, iskolai sztrájkokkal fűszerezve, a rektorok támogató megnyilvánulásával. Ám az oktatáspolitika pápa-asszonyának (ez esetben fiúsítva) álláspontja rendíthetetlen maradt. A kormány nem változtat a felsőoktatási politikáján, a diákok alighanem rosszul értették a bölcs intézkedéseket, talán azok kommunikációjával volt aprócska hiba. Utóbbi egyébként igaz lehet. Amennyiben a politizálást nem a hazudozás gyakorlatának, hanem a kompromisszumok művészetének tartjuk, feltűnhetett a kommunikációs hiba mindannyiunknak. Függetlenül attól, hogy mennyire támogatható a diákmozgalmak minden követelése, egy dolog biztos: a hallgatók őszintén és szenvedélyesen mentek neki a kormányzatnak, amely össze talált rezzenni.
És megtörtént a csoda! (itt már előre gyanakodhatunk, s amint meglátjuk, okkal)
Orbán Viktor találkozott a diákokkal! Ez természetes is. Egy jó miniszterelnök meghallgatja a véleményeket, figyel az érintettek panaszára. Mondjuk, az okosabbja a döntés meghozatalát megelőzően. Igaz, sajnos nem tudott megjelenni ott, ahol igazán jelentős számban várták, a Műegyetemen például, ahová egy nyápic helyettest sem tudott elküldeni. (Emlékezetes, hogy Bokros Lajos ’95-ben kiment a hallgatók közé, hogy megpróbálja elmagyarázni tandíj javaslatának értelmét és okait) Orbán Viktor nem volt ennyire talpraesett, pedig az igazi csatárok végigfutják a pályát, ha labdát szereznek. Ő videó üzenetben folytat párbeszédet. Abszurd! Foci hasonlattal érve: ő csak a Replayben futja le az ellenfelét. No, akkor hol találkozott a mi miniszterelnökünk a diákokkal? Hát az orbáni világvégének határépületben: a romkocsmában (olyan ez, mint a kacsalábon forgó vár, ahol a hétfejű sárkány lakozik). Oda ment tehát, ahol a félhomályban mereng a jövő értelmisége. És ott találkozott az egyelőre meghatározatlan személyazonosságú diákokkal. Merthogy ekképp vélt eleget tenni a Műegyetemre invitáló meghívásnak… Talán eltévesztette a címet. Egyeztetett velük valamiről, amire egyébiránt tízezres megmozdulást szervezni képes diákszervezetek léteznek. Nem velük kellene összefutni, esetleg megadva a tiszteletet, mondjuk az irodájában? Az előbbi alapon megkérdezhette volna érintett gyermekeit is, akik nyilván tolmácsolták volna legjobb ismereteik szerint az oktatáspolitika bajait, amit saját bőrükön is nyilván tapasztalnak.  Működik Orbán ösztönös taktikája, az oszd meg és uralkodj elv. De célt ér-e ezzel? Visszamennek-e a diákok az utcáról, megnyugszanak-e a kommunikációs gáztámadás eredményeképp? Aligha.
Ha már egyeztetés, tulajdonképp mire van az apparátus, a minisztérium, ha nem arra, hogy egyeztetéseket folytasson az érintettekkel, azok választott, de legalábbis elfogadott képviselőivel? Ki ez az ember, aki romkocsmában dönt, úgy téve, mintha mások hibáját kijavítani hivatott „jóbácsi” lenne, miközben tudottan ő alakítja ilyenre a rendszert?
A mozgásvihar mindig bajról árulkodik. Tapaszokat kell elhelyezni a látszat megőrzésére a felfakadó sebeken. Általálkozókon kell felmutatni álegyeztetéseket, álkompromisszumokat kell kötni. Lehet, hogy az álvilág miniszterelnöke sem igazi. Nem is tudom már, ki írta az ÉS-ben, Pauer Gyula nem régen történt halála kapcsán, hogy az általa és művésztársai által kiötlött és művelt pszeudo a magyar kormányzásban napi alkalmazásban áll.
Nagy a baj, blogunk - sokak véleményével egyezően - nem győzi ismételni, hogy napról napra több kárt okoz a jelenlegi kormányzat, a jelenlegi rezsim, és nem csak a közeli, hanem a hosszútávú esélyeinket is kockára teszi. 

Leváltásuk mindenórás feladat.


Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on: