Elérhetők vagyunk még itt:

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: LMP. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: LMP. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. november 29., csütörtök

MSZP: váltani, önvizsgálat nélkül?

Az ország válságos politikai helyzetének újabb szcénéje tárult fel előttünk tegnap. Az előképet az LMP ledarálódása, Róna Péter sértődött távozása jelentette. Mindennek drámai alapját pedig az Orbán leváltásához szükséges összefogás iránti igény, az abban való részvétel, és a részvétel módja képezi. Az új színkép főszereplője az MSZP kíván lenni.
mszpszimbol.jpg
Bajnai Gordon október 23-i beszédének üzenete egyértelmű volt: minden olyan mozgalom vagy párt, amely le akarja váltani a jelenlegi rezsimet, összefogásban képes ezt megtenni, így a Haza és Haladás, Milla és Szolidaritás által összehozott mozgalom nyitott minden politikai erő, mozgalom, személyiség előtt, amely közös programban, valamely minimumprogramban meg tud állapodni, amely hajlandó közreműködni a politikai tér sokszínűségének és értelmes vitára alkalmassá tételének feladatában.
Blogunk megírta már korábban is, hogy az összefogás sikere érdekében hátra kell lépnie minden egyénieskedő, önző pártérdekben és „csakazértis” különutasságban gondolkodó mozgalomnak vagy személynek, mert a cél tényleg nemzeti szintű.
Két hét leforgása alatt immár a második jelentős politikai tényezőről derül ki, nem ismeri az önkritika és önzetlen együttműködés iránti elkötelezettség fogalmát.
Az LMP-vel kapcsolatban megfogalmaztuk ez irányú véleményünket, most az MSZP-re kell sort kerítsünk:
Tegnap – lényegében - ellenmozgalmat hirdetett Mesterházy Attila: ellenzéki kerekasztalt, ahová mindenkit meghív vagy elvár. Nem lenne ezzel semmi baj, ha az ember nem tudná: most azok az emberek szólalnak meg, akik jelentős részt vállaltak abban, hogy Orbán Viktor ilyen arányú győzelmet aratott.
Kétségtelen, karaktergyilkosság célpontjai voltak, kétségtelen, rosszkor jött a válság, de ott van a mérleg serpenyőjében két miniszterelnök, akiket az a vezetőség, az a frakció, azok a személyiségek árultak el, akik ma is ott vannak a párt vezetésében. Azok, akik ugyancsak olyan múltból érkeznek, amellyel szakítani kellene.

Akkor nincs helye az MSZP-nek az együttműködésben? De, kétségtelenül helye van. De miféle morális alapon akar vezetője lenni ennek a szövetségnek? Talán megtörtént a szembenézés az elmúlt „nyóccévvel”? Mert annak, ami Orbánék szájából karaktergyilkossággal ki lett egészítve, 2002-2010 összességében mégiscsak egy kudarcos szocialista dominanciájú kormányzás volt! És a kudarc egyik fő oka, a tespedt önzés, a pozíciók megszerzésének igénye. Nem véletlen, hogy Orbán a zászlajára tűzhette, soha többé ilyen kormányzást! (Más kérdés, hogy hová vitt ez az út…)
Csak blogunk két alkalommal futott bele az elmúlt hetekben az MSZP egy elnökségi tagjának hihetetlen politikai  érzéketlenségébe és vállalhatatlan gondolataiba. Az ilyen politikusi gondolkodásmód csak elriasztja a középen lévőket, okkal.

Tisztelt MSZP, egy kevés visszalépés, egy jókora önkritika és szélessávú megújulás lenne szükséges. Azt az elmúlt nyolc évet felül kellene vizsgálni. Azoknak, akik felelősei voltak az akkori kormányok elárulásának, vissza kellene vonulniuk.
Sokkal nagyobb most a tét, sokkal fontosabb, és nem pusztán nekünk állampolgároknak, de a Magyar Szocialista Pártnak is, hogy elvárható legyen a belső, morális megtisztulása, mielőtt vezető mozgalom kívánna lenni.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

2012. november 27., kedd

EL: R.P.


Bár a Légifelvétel blog kétszer is (1, 2) bíráló hangon írt Róna Péter közgazdász politikai megnyilvánulásairól, mindannyiszor a tiszteletéről biztosította a neves szakembert.

Az utóbbi hónapok politikai viharai megtépázták azt a mozgalmat, amelybe Róna Péter bizalmát fektette. Emlékezetes, hogy a párt küldöttgyűlése alkalmával, mint a párt alapítványának társelnöke, az ellenzéki összefogás mellett érvelt. Személyiségének súlya ugyanakkor nem volt elegendő a különutas, elvszerű, de ennek egyfajta sajátos értelmezése révén befelé forduló, egyfajta zártkörű politizálást támogató küldöttek meggyőzésére.

A pártnak, a küldöttgyűlésést követő összevissza reakcióira alapozott értelmezésünk szerint Róna Péter igyekezett utat mutatni, kivezetni. Tegnapi nyilatkozata úgy is értelmezhető, mint egy kellő súlyú párt üzenete a többi szövetkezni akarónak. Ám éppen ez a kellő súly tűnik elenyészni az utóbbi napok történései fényében.

Felvethető egy olyan elbukott forgatókönyv is, amely Róna Péter ambícióinak kudarca mentén lenne értelmezhető: a neves szakember megfelelő tekintélye egyrészt az LMP-t vihette volna előre, de ez fordítva is igaz: megfelelő stábot is jelenthetett volna a párt egy új, egyénre szabott politikai pólus létrehozásában is. A múlt heti döntés ugyanakkor szétszakította azt a díszletet, amely ehhez a forgatókönyvhöz lett volna szükséges. A neves közgazdász éles megnyilatkozása az ország elhagyásáról olyan feszültségek felfakadására engednek következtetni, amelyek személyes szerepvállalásának ellehetetlenüléséből is eredhettek.

A fejlemény legkevésbé sem örvendetes. Olyan szakember fordított hátat a magyarországi viszonyok rendbetételére kialakuló lehetséges szövetség bázisának, aki sokaknak, elsősorban az MSZP és az ahhoz sodródott csoportokon túli, alapvetően konzervatív értékeket magukénak valló embereknek jelenthetett vonzerőt.

A professzor indulatos kijelentései nem tesznek ugyanakkor jót az összefogás gondolatának, akármilyen pólusban gondolkodnánk is. A súlyos szavak bizalmatlanságot kelthetnek, és aligha ez lenne a legjobb pillanat az efféle személyeskedésbe hajló vitákra.

Nem feledhetjük az előbbieken túl azt a párhuzamot sem ugyanakkor, amely a jobb felé húzó mozgalmak Fidesz környezetében történő erodálásával vonható. Olyan a Fidesz hatása a tőle független jobboldali mozgalmakra, mint azok a leszálló légáramlatok, amelyek nyom nélkül oszlatnak fel felhőtömböket is. Hasonló példákra bőségesen lehet hivatkozni számos jobboldali mozgalom elenyészése kapcsán.
Nem látjuk tehát kizárhatónak az ellenzék összefogásának konspiratív, célzott, irányított akadályozását sem a közeli napok fejleményei mögött.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

2012. november 26., hétfő

Róna - LMP: Mire a magabiztosság?

2012. november 25-én a Klubrádió készített rövid telefonos interjút Róna Péterrel, aki az LMP legutóbbi napokban tett állásfoglalása után, mintegy igazított az irányvonalon. Álláspontjának lényege: Bajnai és mozgalma előbb talán alakuljon párttá, ha tényleg le kívánja váltani az Orbán-kormányt, és majd akkor leülhet beszélgetni az LMP-vel, amely valóban le kívánja váltani őket, és vissza kívánja állítani a jogállamiságot.
 Róna Péternek az LMP nevében, helyett, vagy mellett (erről lehet, hogy születik még párthatározat) elmondott szavaihoz néhány észrevételt érdemes hozzátenni, újólag megismételve, hogy a legnagyobb tisztelettel, ám egyre nagyobb érdeklődéssel. Ez az érdeklődés leginkább a szokatlan hangütésnek, a kendőzetlen kioktatásnak szól. Mire fel, illetve miért beszélhet így Róna Péter?

Köztudomású, hogy az LMP előző heti kongresszusán hozott önellentmondásokkal terhelt, a saját közösségét is megosztó határozatát követően két markáns vélemény fogalmazódott meg a közvéleményben. Egyrészt sokan komoly fegyvertényként értékelték azt, hogy a párt nem kötelezte el magát az összefogás meghirdetett pólusánál, hanem saját maga képez kristályosodási magot. A másik vélemény a közös ellenzéki fellépésről lemaradásként értékelte a helyzetet, és egyben a párt elvesztét jósolja. A kérdésben blogunk is állást foglalt.
Az utóbbi kimenetelt látszik igazolni az, hogy milyen ellentmondó nyilatkozatok jelentek meg a kongresszust követően a „győztes” határozat képviselőitől, majd a tény, hogy elsőre nem sikerült frakcióvezetőt választani, felvázolódott egy markáns repedés a párton belül. A kongresszuson megszavazott határozatot pártoló csoport karakteres képviselője, Schiffer András 7:8 arányban nem kapott kellő bizalmat pénteken. Csak a megismételt szavazás hozott eredményt, hétfőn. És hétfő reggel hangzott el Róna Péter magabiztosnak szánt nyilatkozata.

Tartalmát tekintve kérdés, hogy a magát mintegy ernyőszervezetként megnevező választási szövetségen milyen apropóból kérhető számon a pártként történő bejegyzés? E mögött, úgy látjuk, az a fájdalmas a felismerés áll, hogy az LMP nem volt képes olyan programot megfogalmazni, amellyel széles választói bázis kiépítését ambicionálhatná.  Nyáron, a civil szervezetekkel az összehangolódási kísérlet hamvába holt. És íme az ősz kínos meglepetése a felismerés: Bajnai Gordonnak nagyobb elismertsége van, annak ellenére, hogy karaktergyilkos hadjárat folyt ellene miniszterelnöksége idején, amely most újra. Úgy tűnhet, hamarabb lehet gyújtópont az E14, mint az LMP, amely utóbbi stratégiája - az atomerőművek kérdését nem ide számítva most - magabiztosságot eddig nem nagyon mutatott fel. A kongresszusi és az azt követő zavarodottság kétségbeejtő. Schiffer András Klubrádióban közölt megnyilatkozása számos korábbi tabuval szemben halad: még az MSZP-vel való tárgyalás is felvetődik. Úgy tűnik, módosítani kell az irányon.
Most Róna Péter címbeli megszólalásával is talán a menthető mentése indult meg. Határozott arccal a „mégiscsak tárgyalnánk, ám csak a saját feltételeink szerint” álláspontot megfogalmazva igyekszik visszafordulni a párt a centrum felé, természetesen (?) magát helyezve a reflektor fénycsóvájába.

Felvethető ugyanakkor, hogy a megszólalás kioktató, fölényeskedő jellege mennyire segíti visszatalálni a párthoz az eddigi támogató,  ám mostanában elbizonytalanodott közösségét? Ugyancsak kérdéses, hogy helyes-e az amúgy is kínkeservesen összeálló ellenzéknek ilyen feleslegesen, sértettségből, belülről sebeket osztani? Tényleg erre a hangra várnak a választók, akkor, amikor létezik már elég kioktató és fölényes kiszólás ebben az országban?
 Róna Péter hét mint hét hangsúlyozza, mielőbb le kell tenni Orbán Viktor kormányát. Blogunk kíváncsian tekint előre, várva, milyen módon igazolódik elképzelése, miszerint a kívülről szétesőnek tűnő LMP lenne-e a kormányváltó törekvések kristályosodási pontja.
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

2012. november 19., hétfő

LMP: sem borotvaél, sem hurrá, inkább ciao!


A hétvégi LMP kongresszus Bajnai Gordon nevével fémjelzett E14 összefogással kapcsolatos döntését követően elemzés-cunami jelent meg, okkal. A párt döntése kapcsán megjelent értelmezések alapvetően két nagy csoportot alkottak. Az egyik csoport üdvözölte a kongresszus karakán, elvszerű döntését, és egyben látni véli a jobboldalról meglóduló dezorbanizáló pólus megalakulását.
A másik csoport talán árnyaltabb valamelyest, már amennyiben csalódottsághoz indulatos búcsú is megfogalmazódik. A visszafogottabb vélemények ha nem is gratulálnak a döntéshez, de mindenesetre jó utat kívánnak a borotvaélen végrehajtandó mutatványhoz, amely előtt az LMP áll.

kép: http://indafoto.hu/mromvari/image/179865-f57a3dcc
Blogunk is az LMP együttműködést megalapozó politikáját várta volna, erre hívtuk fel a figyelmet, mert most nem normális viszonyok között kell a választásokon nyerni. Mert nem gondolhatjuk, hogy ökológiai részletkérdések miatt inkább az Orbán-rezsim felmaradása lenne a cél. Mert ha így lenne akkor nem látnánk a fától az erdőt. Illetve: bizarr lett volna, ha Sztálingrádban az ostrom során valamely hadosztály a fák megmentésével lett volna elfoglalva.

Mindez egy nappal a kongresszusi döntés után történt, vasárnap, amikor úgy tűnt, letisztultak a vonalak. Ma reggelre ugyanakkor megjelent néhány riport, amely felforgatja az álláspontokat.

A Klubrádióban megszólalt Mile Lajos, átmeneti frakcióvezető (kérdés, a frakció átmeneti, vagy a vezető?), és elmondta: azt fájlalják, hogy kimaradt az összefogás tematikájából az ökopolitika, az energiapolitika és a vidékfejlesztés.
A fájdalom érthető, az ökopolitika nélkül aligha lehet elkotorni az Orbán-rezsimet.
Mile Lajos elmondta továbbá, hogy saját programjuktól különböző alapon nem tudnak leülni tárgyalni, és abban sem hisznek, hogy csak a kormány leváltására szövetkezzenek. A programok összehangolására van szükség.

Az előbbi hasonlatot folytatva, hadtörténeti kuriózum lett volna az LMP hadosztály sztálingrádi bevetése.

Ebből a nyilatkozatból, továbbá a kongresszuson szavazásra feltett két, egymással logikai zavarban levő kérdésből letisztulhat: nincs itt ok a hurrázásra. Nem jött itt létre semmiféle pólus, itt emberek beszélnek össze-vissza, dobálóznak érvekkel és egymásnak ellentmondó döntéseket hoznak, aztán saját döntéseiket sem értik és talán inkább visszakoznának.
Bár elgondolkodott volna akár Mile Lajos, akár Schiffer András és gondolkodásmódjuk többi támogatója azon az egyszerű kérdésen: miképp lehet kizárni az együttműködést úgy, hogy tárgyalni fognak a jövőben? Nem lehetett volna azt feltenni szavazásra, hogy az együttműködés elől nem zárkózunk el, és még tovább tárgyalunk? Nem lehet, hogy az LMP-s think tank – ha létezik ilyen - feladata az lenne hogy értelmes döntést alapozzon meg értelmes kérdésfeltevéssel?

A reggeli nyilatkozatok alapján az látható, hogy a kongresszus döntése magát a kongresszust lepte meg leginkább. A zavarodottság leírhatatlan. A döntést támogató Schiffer András és Ertsey Katalin nyilatkozataiból ez egyértelmű. Blogunk szerint szombat este elveszítették azokat a potenciális választókat, akik az E14-el való összefogást támogatták. Ma reggel már az is felkaphatja a fejét, aki a nem összefogás pártján áll. Nem lenne meglepő, ha az eddig hurrát kiáltók délre már más politikai fórumot keresnének.


Ma reggel úgy látszik, nincs itt szó borotvaélen haladáshoz szükséges elvi megfontolásokról, nincs itt szó önálló pólusképzésről sem. Agónia van. A klinikai halál nem állt még be, a beteg még visszahozható, de hogy ereje teljében lenne 2014-re az kizárt.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

2012. szeptember 16., vasárnap

Mi fontos Herczeg Márknak?



Az Index szombati oldalán a Demokratikus Koalíció egyhetes éhségsztrájkja és az azt lezáró gyűlésen elhangzottak kapcsán, elsősorban ez utóbbi apropóján Herczeg Márk beszámolóját közölte az Index (legalábbis e blog publikálásáig, azaz vasárnap 13 óráig. Update: 16-a vasárnap, 15:19 a címlapon NINCS már semmi utalás a szombat délutánra...). Már a cím is magáért beszél: Gyurcsány nem halt bele az éhezésbe.

Tényleg csak az a lényeg, hogy túlélte Gyurcsány Ferenc az éhségsztrájkot? Ez lenne a legfontosabb, és már mehetünk is kávézni, hiszen a többi nem lényeg, az már nem érdekes, hogy valójában mit is mondott, miről is beszélt, illetve mi minden hangzott el Vadai Ágnes és Molnár Csaba beszédében?

Kétségtelen, a hangosítás szerencsétlen volt, visszhangzott a tér, alig lehetett hallani a beszédeket, az idősebb emberek sokszor kifakadtak, hogy nem hallják a szónokokat. De azért nem hiszem, hogy Herczeg Márk a rosszul halló szépkorúak közé tartozna.

Lássuk, mi szüremkedett át az eseményekből számára:
  1. Gyurcsány krisztusi pózban tetszelegve prófétai száműzetésből visszatér, és még egyes MSZP-s személyiségek is ott vannak a tömegben
  2. Vadai antifasiszta veszélyre hívta fel a figyelmet, ez megért Herczeg Márknak néhány epés megjegyzést pl. mindez „annyira húsbavágó volt, hogy megfagyott a levegő ezen a '44-es zord télen, és szinte hallani lehetett a nyilas sortüzeket”.
  3. Az éhségsztrájk soránvideoüzeneteken megszólaló közismert személyiségeket illetően elég volt annyi, hogy „Az egyiken Vágó István földöntúli logikával megállapította, hogy a médiafigyelem a kezdeményezők igazát támasztja alá.”
  4. Molnár Csaba beszéde számára ennyi: „Molnár Csaba, Gyurcsány padavanja azt részletezte, hogy az egyhetes léböjtkúra (kiem. tőlem) után most már jobban megértik a szegényeknek azt a szenvedését és nyomorát, amibe az elmúlt két évben kerültek. Olyan lelkesen beszélt, hogy azt a tendenciát látva, hogy először egy avasi lakótelepre, majd a Kossuth téri sátrakba költöztek, csakis arra tudtam gondolni, hogy a 2014-es kampányt már egy dögkútban fogja átvészelni”.
  5. Gyurcsány Ferenc beszédéből ugyancsak sajátos preferencia alapján készített beszámolót: „Mostani beszédében szinte rebootolta az őszödi beszédet, és felhozta 2006-ot, amikor is hiába próbálkozott, nem sikerült szembe néznünk önmagunkkal. Így magyarázta el, hogy nem a politikusoké az ország, hanem a népé: >Maguké az ország, nem a miénk az ország, én egy vagyok maguk közül, Csaba és Lendvai Ildikó is egy maguk közül, miénk ez az ország<”, kiragadja, hogy vitatható történelmi párhuzamot vont az amerikai polgárháborúval, és kéjesen utal arra, hogy 2006 és2009 között Gyurcsány volt a miniszterelnök. And so on.
  6. A beszéd egyik lényegét illető összefogás így jelenik meg Herczeg Márknál: „Gyurcsány boldogan jelentette be, hogy két év után végre az MSZP is biztosította a támogatásáról, és a Szolidaritás is meghívta az október 23-i tüntetésre. Ez valóban mérföldkő a párt történetében, hiszen a szolidaritásosok (és a többi párt is) eddig mindig rászóltak a DK-sokra, hogy ne lobogtassák a zászlójukat civil tüntetéseken, mert Gyurcsány szerintük lejáratja az ügyüket. Ezért miután Gyurcsány beszámolt a nagy összeborulásról, nekiment a többi pártnak azok >finnyásságáért< és >vélt vagy valós személyes sértettségéért<.”
  7. És végül utal a 23 millió romános valamikori kitételre, a határon túli szavazatok fideszes becsatornázása kapcsán.

Hát nem tudom, abból amit hallottam lényegesen árnyaltabb kép alakult ki bennem a beszédekről, és legkevésbé sem ilyen kicsengéssel. Szó volt például arról Gyurcsány beszédében, hogy a politikai rendszer alakulása nem olyan, mint valami istenátka, hanem az befolyásolható a felelős választói magatartással. Csak az teheti a választót felelős választóvá, ha tudatára ébred a véleménye fontosságára, ha odafigyel arra, hogy melyik párt mellett teszi le a voksát. Mert a voksával az országa, az országunk sorsáról dönt.
Beszélt arról is, hogy a jelenlegi helyzet az ország, mindannyiunk hazájának pusztulása felé vezet. Ennek megakadályozása összefogással, a demokratikus erők összefogásával valósulhat meg. Amelyik mozgalom, vagy politikus ennek gátat vet személyes ellenszenv vagy sértettség miatt, az az ország túlélése ellen játszik. Emiatt szólt a határon túli választókhoz is, lévén szavazójoggal felruházott, ám döntésük súlyát közvetlenül nem viselő állampolgárok. Előbbiek miatt volt kellőképp jó jel számára a Szolidaritás és az MSZP jelzése. (Tegyük mindjárt hozzá: az MSZP jelzése furcsán egybecseng Gyurcsány miniszterelnök jelöltségtől való távolmaradásának bejelentésével). Mondott még egyebet is, ám a szövegből most csak abból tudtam felidézni, amit értettem, és amely így is gyökeres ellentétben áll Herczeg Márk tapasztalataival, illetve egészen eltérő megvilágításával.
Vadai szavai aligha lehetnek a zsidózás és cigányozás közismert mértékének ismeretében felesleges és bérrettegőként megbélyegezhető megnyilvánulások, szemben azzal, ami Herczeg Márk írásából tükröződik. Felhívnám Herczeg Márk figyelmét arra a történészi vitára, amely a sajtóban a Horthy éra megítélése kapcsán folyik, talán segítene a veszélyérzetének átértékelésében az ott közölt pro és kontra érvek.
Bíztatom az olvasót, és persze Herczeg urat is, hogy lehetőség szerint olvassa vagy hallgassa meg a beszédeket újra, lehetőségei szerint.

Úgy gondolom, természetes lenne egy újságírónak az elv, hogy a hír szent, a vélemény szabad, mindenesetre minthogy a rendezvényről az Index egyéb beszámolót nem közölt, arra kell gondoljak, ez nem puszta véleményközlés, hanem egyben híradás is volt.

Természetes az is, hogy sok ember számára nagggyon pozitív, ami a jelen kormányzat tevékenységének gyümölcse, olyannyira akár, hogy elveszítsék a hír és a vélemény közötti különbségtétel képességét. Fáj, ha ilyen vélekedés újságírók között is megjelenik.


2012. augusztus 25., szombat

LMP és a többiek: most nem lehet más a politika

Közhelynek számít ma, hogy az Orbán-kormány leváltása nem lehetséges a demokratikus ellenzéki erők összefogása nélkül. Az is közhely, hogy a demokratikus ellenzéki erők szétforgácsolódtak, egyik-másik ezért-azért nem kíván választási szövetséget, mert - hja kérem az önbizalom határtalan - majd egymaga is képes lesz megdönteni a Fidesz autoriter hatalmát.

Nem fog menni. Nem fog menni, nem. Amint arról korábbi bejegyzésemben írtam, a ki kell zavarni a közös homokozóból azt a kölköt, aki nem képes közös játékra, tönkreteszi mindazt, amit a többiek építettek, erőszakoskodik és gúnyos vigyorral képén osztja az észt.

Lehet más ma a politika, mint akkor, amikor az LMP megalakult és ezt az egyébként kulcsfontosságú gondolatot mottóként választotta? Ma nem. Ma a politika nem normális mederben zajlik, ma azok az elvek, amelyek a tisztán parlamenti viszonyok között működnek csődöt mondanak a kétharmaddal rendelkező Fidesz-KDNP diktátumain.

Ma egy politika lehetséges, az összefogásé, amely a demokratikus viszonyok helyreállítását célozza. Az egy politika "nem lehet most más". Ha sikerül megtörni a Fidesz hatalmát és stabilizálni a demokratikus államrendet, újra értelmet nyer a mottó, és akkor viszont újra értelmet kell nyernie, mert okkal került ez a jelmondat elő 2008-2009-ben.

Jelenleg az egységfront kialakítása a cél, amelynek egy célja van, a Fidesz hatalmának megdöntése, majd szakértői kormányzás és az Alaptörvény szükséges mértékű kijavítása azért, hogy többé ne történhessen meg az, ami 2010 óta történik.

És a "nem lehet más a politika" egyként kell vonatkozzék mindazon pártokra, akik a demokratikus rendszer visszaállítását szeretnék, így az MSZP sem lehet más politikájú, és a DK sem, és semelyik kis mozgalom sem, amely el kíván indulni a választásokon, 2014-ben. Vagy előbb? 

Ébresztőt kell fújni a nem orbáni jobboldalnak: Orbán hatalmi rendszere nem jobb, nem jobb, mint a balliberális kormányok voltak, mert az ország vesztét hozhatja el. A konzervatív jobboldal nem találhatja meg magát vagy tükörképét Orbán rendszerében, mert az a bolsevizmussal rokon.

Nem lenne szabad kizárni az esélyét egy előrehozott választásnak, bármikor úgy gondolhatja Orbán, hogy lépnie kell, mert a népszerűségvesztés 2014-re szétforgácsolhatja pártja támogatói bázisát. És ha akkorra nem lesz meg az EGY erő, akkor újabb négy év vész el. És négy év egyre mélyebb parancsuralmi kormányzás az országot további évtizedekkel teheti tönkre.

Nem szabad hagyni, nem szabad engedni a széthúzásnak, ma egy fő ideológia lehet, a "dezorbanizálás", és ennek sikerét követően helyreállnak a normális politikai viszonyok.

Kapcsolódó bejegyzések:

A Fidesz után 1. A Fidesz hatalmának megtöréséről

A Fidesz után 2. A köztársaságról és Magyarországról, valamint az Alaptörvényről és az összefogásról 

A Fidesz után 3. Az alkotmányos rendről

2012. augusztus 22., szerda

A Fidesz után 2. A köztársaságról és Magyarországról, valamint az Alaptörvényről és az összefogásról


A 2011-ben készített és 2012. január elsejével hatályba lépett Alaptörvény – talán sokaknak furcsán hangozhat – de még mindig jelentős részben köztársasági jellegű. Már csak felszínes olvasásra is a B. és C. cikk alapján nevesítetten egy köztársaságra kell vonatkozzanak. Az E. cikk 1-3.) bekezdése az európai értékek és kötelezettségek elismerését tartalmazzák. A példákat lehetne sorolni, amint bizonnyal ellenpéldákat is, de arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az Alaptörvény mai alacsony legitimitása ellenére is alapja lehet a köztársaság újbóli felállításának. Lényeges elemeit az Alkotmányból szinte szó szerint megörökölte.
Az első módosításnak nevezett jogi alakzat már nem ennyire egyértelmű.
Ami vitathatatlan, az Alaptörvény szövegteste ma a részben ismert, részben még ismeretlen  sarkalatos törvények révén jócskán kiegészül, áthatolhatatlannak tűnő bozót a laikusok számára. Külön bonyodalom a történeti alkotmányra, mint eleven jogi testre való hivatkozás (amely akár vissza is üthet, mint látható az Alkotmánybíróság májusi, a bírák nyugdíjazásáról szóló határozatából). Nehéz ezzel mit kezdeni, illetve lehet, hogy épp ez az, amely alapján könnyen visszájára fordíthatók az eredetileg a köztársaság leépítésére szolgáló okoskodások.
Az előbbiek lényege az, hogy a kormány leváltását komoly alkotmányjogi vizsgálódások kell megelőzzék, hogy a mai egyeduralmi rendszer demokratikus átalakulása biztosítható legyen. A kérdés az lehetne például, több más mellett, hogy miként lehet az Alaptörvény garanciája a valós Magyarországnak, magyarországi köztársaságnak.

Előbbiek alapján ugyan ellentmondásnak tűnik, de a valódi köztársaságot az Alaptörvényben deklarált léte mellett is újra fel kell állítani, mert a korábban írottak miatt – az intézmények egypárti megszállása – a demokratikus jogállam, tágabb értelemben a köztársaság lényeges intézményei jelenleg működésképtelenek.

Mi lehet a feladata az új hatalomnak, mit lenne célszerű zászlóra tűzni a győzelem érdekében? Alapvetően - a korábbi írásban felvázolt homokozó hasonlat szerint - a Fidesz országromboló hatalmának megtörése a cél és a jelenlegi, legfeljebb átmenetinek tekinthető pártalkotmány átdolgozása, új, valóban legitim alaptörvény létrehozása, amelyet a legitimálás alapvető eszközeivel szentesíteni szükséges (népszavazás útján például). Az új Alkotmány vagy nevezzük Alaptörvénynek, stabilitását biztosítani szükséges oly módon, hogy a napi politika többé ne tudja önös céljai szerint jelentős részeiben módosítani.

Most igazán alkotmányozási kényszer állt elő.

Az alkotmányos rendszer felülvizsgálata és helyreállítása mellett elengedhetetlen a kormányzat által, nyilvánvalóan hatalmának tartós biztosítására kinevezett tisztségviselők, vagy akár teljes hivatalok tevékenységének felülvizsgálata. A jelen kormányzat által létrehozott szervezetekbe konszenzus nélkül bejuttatott pártemberek azzal foglalták el helyüket, hogy ott a Fidesz hatalom érdekeit védjék. Ennek ellenére kerültek olyan szakértők is a rendszerbe, akik a közvélemény előtt merészeltek szembefordulni a kormánnyal, amikor úgy látták, a szakmai értékek és nemzeti érdekek helyett a párt és oligarcha érdekek kezdenek megvalósulni. A tisztelet miatt említem külön Ángyán József nevét. Az alkalmas, munkáját elfogulatlanul végezni képes emberek tehát, akik olykor ma is szembe mernek menni a kormány politikai elvárásaival, miért ne maradhatnának pozíciójukban? Az ilyen feladatok „mozgalom-semleges” felfogást igényelnek, amelyen az ilyen kiállással jól lemérhető, még akkor is "megfelelt" értékelésű lehet, ha eredetileg pártkatonának szánták az adott helyre. Végre méltányosságból is példát kellene adni.

Akármilyen tartósságú is lenne az Orbán kormány leváltására szövetkezők frontja, minden ellentétes ideológiából és érzelmi konfliktusból vagy szimpátiakérdésből eredő ellentétet félre kell tenni. Félre kell tenni, és fel kell készülni arra is, hogy sokan lesznek, akik az egységet megtörni akarják, hivatkozva a normális idők értékeire. De most nem lehet teret engedni a széthúzásnak, sőt látni kell azt is, hogy épp ezzel igyekeznek majd megtörni a demokratikus ellenzéki csoportosulás erejét kívülről is. Nem engedhető meg széthúzó, az individualizmusuknak megálljt, vagy legalább pihenjt parancsolni nem tudó politikusok jelenléte sem.

Előbbiek alapján minek kell megférnie egy ilyen szövetségben és mi nem tartozhat ide?
  • Egy ilyen szövetségben helye van az ország mindazon szellemi irányzatának, amelynek fáj az európai jövőnk elvesztése.
  • Egy ilyen szövetségben helye van mindenkinek, akit sért és felháborít mindaz, ami történt, mert elege van a jelen kormányzat hazugságaiból.
  • Egy ilyen szövetségben helye van annak is, aki pusztán a megélhetését igyekszik a politikára alapozni, de a közügyek érdekében cselekedve, akármennyire ellenszenves is ma a főállású politikus, mint létforma.
  • Egy ilyen szövetségben helye van a zöld gondolatnak, mert ma már nem képzelhető el modern állam ökológiai felelősségvállalás nélkül.
  • Egy ilyen szövetségben nincs helye a deklaráltan konzervatív gondolkodók és mozgalmak megtagadásának, mert ők történelmi folytonosságot hoznak, egy szervesen kialakult történelmünkből.
  • Egy ilyen szövetségben nincs helye annak, hogy a népi gondolat elavult lenne, vagy nem célravezető, mert a népi gondolat komoly szellemi ellenpólusa egyéb irányzatoknak, amelyekkel vitázva forrhat ki az új Magyarország.
  • Egy ilyen szövetségben nincs helye annak, hogy a liberális magyartalan, mert liberalizmus nélkül a magyar fejlődés elképzelhetetlen volt, mert élő lelkiismerete azoknak az elveknek, amelyek az általános emberi és társadalmi értékek jegyében fogantak.
  • Egy ilyen szövetségben nincs helye annak, hogy az MSZP-SZDSZ így vagy úgy kormányzott, mert jobban kormányzott (demokratikusabban), mint a jelenlegi, diktatúrába tartó hatalom.
  • Egy ilyen szövetségben nincsen helye annak, hogy a DK elnöke az a volt miniszterelnök, akiről annyi aljasságot hitettek el a politikai ellenfelei amennyit, el kell szakadni a kormányzati munkájának megítéléstől is, mert ez az ember bármit tett is miniszterelnökként, alapvetően demokrataként tette.
  • Egy ilyen szövetségben nincs helye a hagymázos szélsőségeknek, legyen az vallási, ökológiai, ideológiai, mert csak egy célja van ennek a szövetségnek: megteremteni azt a teret, ahol ezek a kérdések szabadon megvitathatók lesznek.

Ezek után persze könnyen felvethető, hogy ez a javaslat elvtelen lenne. Nem, a javaslat nem elvtelen. Olyan harchoz keres szövetségeseket, amelynek célja a normális politikai közeg újólagos megteremtése, ahol a normál politikai elvek lehetnek újra irányadók. Aki ezt nem ismeri fel, aligha reálpolitikus. Aki pedig a Fidesz megszelidíthetőségében gondolkodik, úgy vélem, aligha érti a mai hatalom működésének mechanizmusát.


Kapcsolódó bejegyzések:

A Fidesz után 1. A Fidesz hatalmának megtöréséről

A Fidesz után 3. Az alkotmányos rendről

LMP és a többiek: most nem lehet más a politika